Volt elnökünk Bolgár Györggyel beszélgetett.

Bolgár György: – Nem azért hívtam, hogy én is megkérdezzem Öntől századikként, vagy nem tudom én hányadikként, miért mondott le, hanem azért, mert tulajdonképpen nem értem. Azt nyilatkozta például a Népszabadságnak, hogy minden rendben van, a Ferencvárosnál nincs lejárt számla, nincs ügy, nincs semmi negatívum. Csak éppen a korona nincs feltéve akár az ön, akár az új tulajdonos tevékenységére. Nincs új stadion és nincs dicsőséges Ferencváros. Nem kellett volna megvárni?

Rieb György: – Megmondom őszintén, nem mértek egyet ezzel a felvetéssel, és mindjárt el is magyarázom, miért. Három év három hónapja, mikor én elnök lettem, tényleg a tönk szélén volt a Fradi, a megszűnés veszélye fennállt. 2,3 milliárd forintos tartozás, NB II-es játék és a kilátástalanság. Az egy külön dolog, hogy közben sikerült egy tendert közel nyolc-kilenc hónappal később, negyedszerre eredményesen befejezni, és ennek a pénzügyi eredménye is mérhető, hiszen rendeztük a sorokat. De most ugorjunk három év és három hónapot előre. Azóta a labdarúgás NBI első harmadában van a csapat, tavaly is ott végzett, idén még jobb helyen áll. Az angol befektető megadta azt a pénzügyi garanciát, ami a labdarúgásnál kiszámíthatóságot, kiegyensúlyozottságot ad. Elfogadta azt a kritikát, hogy ne angol szakvezetése legyen a labdarúgásnak, hanem ma már magyar. Egy kiváló mesteredzővel, Prukner Lászlóval és a csapatával. És folyamatosan mennek a dolgok.

– A Fradi ma pénzt hoz vagy pénzt visz a tulajdonosnak?

– Hát szerintem visz, és egy darabig vinni is fog. Hiszen reklámhordozó a Fradi, és tényleg erős marketinggel ezt fel lehetne építeni, de egyet ne felejtsünk el. És itt jön ugye, hogy Ön koronát említett, hát én nem vágyódok koronára, de kétségtelen, hogy a 2008 őszén bekövetkezett makrogazdasági változás, a világgazdasági krízis igenis kihatással van, nemcsak Magyarországon, Európában, de a világon mindenki megérzi és megérezte.

– Vagyis ez legalább két-hároméves késés vagy a tervek halasztása ezzel a következménnyel járt.

– Nézze, itt mindenféleképpen egyszerre több negatív dolog vagy több tényező összejátszott. Egy. Elkészült a stadion engedélyezési terve, amit meg is kaptunk, de jogerőre nem tudott emelkedni. Ugye az talán ismert a hallgatóság előtt is, hogy az ÁNTSZ a szomszédban megtámadta. Ez a kérdés a mai napig nincs rendezve, ez egy nyitott kérdés. Emellett kétségtelen, hogy egy ilyen beruházásnál minden vállalkozó banki hitellel dolgozik, hiszen úgy gondolja, hogy a banki hitel fölötti profitot fog realizálni, tehát a bankot kifizeti. Viszont a bankok beszűkültek, azok a lehetőségek, amik egy banknál egy ingatlanfinanszírozásnál, egy projektfinanszírozásnál korábban megvoltak, azok merőben megváltoztak. Új helyzet adódott, és ennek következtében beszűkült a piac. Én úgy gondolom, hogy ennek a több hatásnak az együttes eredője hozta azt, hogy tulajdonképpen tolódik a stadion megvalósítása.

– Pedig most aztán, függetlenül a világgazdasági válságtól – ami persze nagyon súlyos, meg az itteni hatásai is súlyosak voltak, meg még ma is azok – a labdarúgásban a kormányváltással egészen új helyzet jött létre, vagy legalábbis ennek a feltételei mintha megszületőben volnának.

– Abszolút. Abszolút jól látja.

– Mikor ha nem most?

– Abszolút egyetértek, és én kimondottam örültem ennek az új törvénynek, amit a látványsportok támogatására megszavazott a parlament. De hát ott még várni kell a hatályba lépéssel, és szerintem ennek mérhető eredménye csak jövőre lesz, mind az öt látványsportban. Remélhetőleg ezt a Ferencváros is élvezni fogja. Hiszen pont az a cél, hogy előbbre vigyük a sportot, és mind az öt látványsportban sikeresebbek legyünk. Én úgy gondolom, hogy ez még nem egy elkésett valami, tehát nem vagyunk lekésve semmiről, jó irányba megy a sportok pozitív felemelése. De az nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, ezt türelmesen ki kell várni. Viszont hadd menjek vissza egy kicsit. Tehát a tornaklub ugye szintén borzasztó rossz körülmények között volt, rendeztük a sorokat és átalakítottuk az elmúlt három évben a holding rendszerét. Ez az azt jelenti, hogy minden kft nek – minden szakosztály egy kft – ötvenkét százalékban a tornaklub a tulajdonosa. A könyvelést, jogi tanácsadást mi adtuk, a szakvezetést-ügyvezetést a szakosztályok, de vétójogunk van, ha nem jól vezeti a szakmai vezetés az adott szakosztály kft-jét, akkor visszahívhatjuk az ügyvezetőt. Volt is erre példa, a kézilabdában visszahívtuk az ügyvezetőt, új kezekben van azóta a női kézilabda, rendeződtek a sorok, és jól működik ez a rendszer.

– Több pénzzel működik ez a rendszer a szakosztályokban, mint három éve?

– Talán ebben az évben elérjük a korábbi csúcsévet. Kevesebb pénzzel is lehet jól működni, nekünk ez a véleményünk, ennek a lényege, hogy függetlenítettük a szakosztályokat egymástól. Ha valamelyiknek gondja van, nem rántja magával a másikat. Teljesen transzparens és tiszta, látható minden.

– Tudni lehet hogy a kézilabda mennyit ér, tudni lehet, hogy a vízilabda mennyit ér és így tovább.

– Pontosan. A kézilabda, a jéghoki, a kosárlabda. Ugye új szakosztályokat hoztunk létre, női kosárlabda, visszajöttünk az NBI A osztályába. Most indul a férfi kosárlabda, curling szakosztályunk van, férfi kézilabda van. Szóval én úgy gondolom, hogy a tornaklub teljesen rendben van, több száz millió forintunk van a számlánkon. Kiszámítható és jó a tornaklub. De a labdarúgás is, ha az eredményeket nézzük, hogy NBII-ből NBI-be kerültünk, hogy kiszámítható a játékosok költségvetése a labdarúgásban, ami korábban mindig hektikusan mozgott, nem volt mindig megalapozva a kiadási oldal a bevételivel nem volt pariban, ez teljesen egyensúlyban van. Kétségtelen, hogy én is jobb játékot szeretnék látni, és kétségtelen, hogy szeretném látni a stadiont minél előbb. Én úgy gondolom, ha a korábban említett körülményeket figyelembe vesszük, mármint a negatív hatásokat, akkor el lehet fogadni azt, hogy csúszik ez a stadionépítés.

– De mindabból, amit elmondott, megint csak oda kell jutnom, legalábbis elvileg, hogy Ön komoly eredményeket ért el minden jel szerint.

– Köszönöm.

– De az igazán látványosak még váratnak magukra, vagy a világgazdasági válság miatt, vagy egyéb okok miatt kell még két-három év, hogy meg legyen a stadion, hogy a Ferencváros bejusson a Bajnokok Ligájába, és így tovább. És akkor Rieb György elnök, ex-elnök, azt mondhatta volna, hogy na, abszolút teljes a siker, a szurkolók a vállukra emelték volna Önöket, és így tovább. Ehelyett valahogy meglepő mindenesetre, hogy a közepén kiszáll. Még ha azt mondták volna Önnek, hogy a svájci Young Boys elnöke lesz, ugye éppen tegnap verték meg a Tottenhamet, akkor azt mondom, hogy jó. Svájc meg a svájci labdarúgás egy kicsit előbb áll, mint mi. De nem, valamilyen más üzleti kihívás elé néz. Szóval nem értem miért hagyja abba?

– Alapvetően szögezzünk le egy dolgot. A Ferencvárosi Torna Club tizennyolc szakosztállyal rendelkezik, ebből tizenhét szakosztályban majoritásban van a tornaklub, ötvenkét százalékkal. Egy szakosztályunkban, a labdarúgásban, öt százaléka van. Arra nekünk olyan ráhatásunk, olyan kontrollunk, mint a többi szakosztályra, nincsen.

– Lehet, hogy ez a dolog lényege?

– Pontosan. Tehát ezt külön kell választani. A labdarúgó zrt., az labdarúgó zrt. A tornaklub és a szakosztályai, az pedig a tornaklub és a szakosztályai. De a labdarúgás is szakosztályunk, hiszen öt százalékkal tulajdonosok vagyunk, és megsúgom így halkan, azért mindig meghallgatták a véleményünket, a véleményemet. Tudtunk befolyásolni dolgokat. De istenigazából az eldöntendő kérdésekben azért, ha figyelembe vették is a kérésünket vagy tanácsunkat, az angol tulajdonos hozta és hozza meg a döntéseket.

– Akkor mégiscsak sikerült Önből kiszednem, hogy ezek szerint talán több beleszólást szeretett volna a labdarúgószakosztály ügyeibe, a labdarúgóklub ügyeibe.

– Nézze. Megint menjünk vissza három év három hónap, de menjünk vissza tényleg erre az időpontra. Abban a pillanatban, amikor én elnök lettem, 2,3 milliárd forintos tartozás volt. A tender 6,5-7 milliárd forint volt, amit ki kellett fizetni. Ezek után, ha bárki kifizeti ezt a 6,5-7 milliárdot, ahol száz százalék üzletrészesedés volt felkínálva eladásra a labdarúgó zrt.-ből, én egy jó eredménynek tartom, hogy öt százalékkal ott maradtunk, és a szakosztályunk sem egy önálló független sportszervezet, hanem a Ferencvárosi Torna Club égisze alatt működik, noha egy teljesen önálló gazdasági szervezet, ahol nem vagyunk majoritásban, de még huszonöt százalékunk sincs, sőt még aranyrészvényünk sincs, hogy bizonyos dolgokban döntést hozhassunk, illetve féket tehessünk be. De az aranyrészvénynek bizonyos dolgait megtartottuk, beemeltük a szerződésbe, tehát nem lehet elvinni az Üllői út 129-ből a Fradit, nem lehet a színét, az emblémáját megváltoztatni. És egy jó pár ilyen jogi meghatározás megmaradt. De teszem fel a kérdést, ha Ön 6,5-7 milliárdot beletesz, elfogad Ön valakit, a partvonalon belülre bevesz valakit, hogy beleszóljon a dolgaiba?

– Ha okosakat mond.

– Hát azért mondom, hogy meghallgattak, mert talán mi is mondtunk okosakat, de alapvetően döntés az ő kezükben van. A tornaklub az az elnökség, és az elnöknek a fennhatása alatt volt és van is, és úgy gondolom, hogy az teljesen rendben van. Ahogy a labdarúgó zrt. is, csak ezt a kettőt mindig mindenki valahogy összemossa. Pedig ez két teljesen külön dologról beszélünk.

– Akkor egy kicsit jobban értem a helyzetet is meg az Ön motívumait is.