Életem egyik legszebb pillanata volt, amikor a vezető gólt megszereztem az Újpest otthonában. A majd’ egy évvel ezelőtti Derbi minden pillanata itt van a szemem előtt: Lipcsei Péter középre adott, mellel átvettem a labdát, s Balajcza Szabolcs felett a kapuba emeltem. Felemelő érzés volt! Ám gyorsan felébresztettek az újpestiek, egy perc múlva egyenlítettek. Hogy kinél volt félidőben a lélektani előny, gondolom nem kell ecsetelnem…
A mérkőzés lefújása előtt pedig jött a még nagyobb pofon, a lila-fehérek megszerezték a vezetést és a győzelmet. Nem volt felemelő érzés, amikor Rajczi Péter bevette a kapunkat.
Hogy mit várok a szombati rangadótól? Három pontot!
A fél évvel ezelőtti keresztszalag-szakadásomból lábadozom, a jövő héten talán már pályára léphetek az NBII-es csapatban, de természetesen ott leszek a Megyeri úton, s szurkolok a fiúknak!

(Nemzeti Sport)