Cseh támadónk tapasztalatai. 

Bejárta a fél világot, de a legjobban mindig Csehországban érezte magát, s legszívesebben a Baník Ostravában töltött évére emlékszik.

Amikor a Fradi kommunikációs igazgatójának asszisztense angolul magyarázni kezdi neki, hogy újságírók várják, nem igazán lelkes. A “dobrý den” hallatán viszont felragyog az arca: “Jé, maguk értenek csehül! Jaj, de jó! Már vártam, hogy edzés után végre szundíthassak egyet, de elvégre azt az interjú után is lehet…” Marek Heinzzel, a Ferencváros egykori cseh válogatott labdarúgójával beszélgettünk.

Magyarul is tudna már interjút adni?
Nem, az nem menne. Egy keveset már értek magyarul, mondjuk úgy, hogy az alapokat, de nagyon nehéz a magyar nyelv, hihetetlenül nehéz. Kegyetlenül bonyolult nyelv, ezért nem is nagyon igyekszem megtanulni.

Az újságokból megért már valamit, vagy csak a képeket nézegeti?
Csehországban sem nagyon figyeltem a sajtót, lusta vagyok olvasni, inkább tévét nézek. Itt meg aztán végképp nem veszek a kezembe újságot, úgysem értem.

Nemrég azt nyilatkozta, nem érti, miért bírálják olyan sokan a magyar bajnokság színvonalát.
Szerintem egyáltalán nem olyan rossz ez a liga. Ami komoly hátrányt jelent, az a stadionok állapota, ami vélhetően a nézőszámot is befolyásolja. A foci viszont egész jó, sok gól esik, mindkét kapu előtt sok helyzet adódik. A csapatok támadó szellemben futballoznak, általában nyílt a játék.

Meglepte valami az NB I-ben?
A bírók. A játékvezetés a magyar futball egyik leggyengébb láncszeme. Az angol bajnokság nem a legjobb a világon, de ott a bírók nem tördelik a játékot. Az alattomos szabálytalanságokat azonnal lappal büntetik, de a szokványos test a test elleni párharcokat tovább engedik. Magyarországon elég egy kicsit hozzáérni az ellenfélhez, és máris fúj a bíró. Ez nem tesz jót a játéknak.

A magyar bajnokságban kapott pályafutása során először egyből pirosat: az Újpest elleni 6:0-s Fradi-vereséggel végződő rangadón állította ki a játékvezető.
Ezt már nem szeretném kommentálni.

A Fradi honlapjának adott nyilatkozatában az Újpest elleni meccset a Fenerbahce-Galatasaray derbihez hasonlította. Nem túlzás ez egy kicsit?
A két rangadót nem lehet összehasonlítani. Egy budapesti, csehül is beszélő ismerősöm ugyan sokat mesélt a Fradi-Újpest múltjáról, már tudom, hogy politikai háttere is van a két csapat rivalizálásának – erről korábban nem hallottam. De egy Fenerbahce-Galatasaray meccs valami egészen más. Az valami hihetetlen, óriási élmény.

Csehországon kívül futballozott Németországban, Törökországban, Franciaországban és Ausztriában is, most Magyarországon légióskodik. Melyik bajnokságban érezte magát a legjobban?
Sosem titkoltam, hogy nekem otthon a legjobb. Az otthon az otthon, ott vagyok elégedett. Olomoucban nőttem fel, mindig arról álmodtam, hogy a Sigmában fogok játszani, de aztán úgy alakult a pályafutásom, hogy karrierem legjobb szezonját a Baník Ostravában éltem át. Bajnokok lettünk, én gólkirály lettem, fantasztikus év volt.

A 2004-es Eb volt a pályafutása csúcspontja. A csehek játszották a legszebb focit, mégis a görögöké lett a trófea…
Abban a szerencsétlen, görögök elleni elődöntőben jobbak voltunk, voltak helyzeteink, kapufát lőttünk… Aztán jött egy szöglet, és kaptunk belőle egy fura gólt, amivel kiestünk. Úgy érzem, mi az elődöntőnél többre voltunk hivatottak. Viszont így is felejthetetlen élmény marad Portugália, nemcsak a meccsek, hanem a hangulat miatt is. Edzésre menet például a portugál buszsofőrünk azonnal betette a cd-lejátszóba Daniel Landa lemezét, az út mentén öreg nénikék integettek cseh zászlóval… A tengeri levegő, a napsütés, az a fantasztikus összetartás a csapaton belül… Ma is élénken emlékszem minden részletre, olyan nagyszerű volt.

Annak idején gyakran ugratták, nem Karel Brückner-e az apja, mert a fizikai hasonlóság mellett nagyon jól meg is értették egymást.
A fiatalkori képei alapján tényleg hasonlítunk, sokat nevettem is ezen. Gyakran előhozták ezt az apaság-dolgot a csapattársak és a haverok is, hát mit tehettem volna? Röhögtem egy jót rajta. Tény viszont, hogy amikor 17-18 évesen felkerültem az olomouci első csapatba Brücknerhez, sokszor csóváltam a fejem a taktikai felkészítés közben, hogy mekkora sületlenségeket beszél ez az ember. Egyáltalán nem értettem. Most viszont már, sok év elteltével látom, hogy Brückner kiváló edző. Le a kalappal a szakértelme előtt. Rendkívül nagy tudású ember, akit nagyon tisztelek.

Az edzők közül ő volt önre a legnagyobb hatással?
Mindenképpen. Egy külső megfigyelő talán morcos öregembernek látta, de valójában nagyon kellemes társaság. Csak a futballra gondol, mindig azon jár az esze, mérhetetlenül tisztelem és felnézek rá. Egyike a legnagyobb edzőknek.

Mit szólt, amikor meghallotta a Ferencváros ajánlatát?
Mehettem volna Ciprusra, hívtak Amerikába is, de nekem már annyira, de annyira elegem volt a sok utazásból… Ezután jelentkezett a Ferencváros, eljöttem körülnézni, és itt ragadtam. Nagyon elégedett vagyok.

A családja otthon maradt Olomoucban. A focin kívül mivel tölti az idejét Budapesten?
Edzek, alszom, kimegyünk a fiúkkal kávéra… Egyszer voltam golfozni, most pedig éppen egy hokis társasággal próbálom felvenni a kapcsolatot. Ha összejön, akkor elhozom a korcsolyámat, és eljárogatok velük hokizni.

Megismerik már a szurkolók az utcán?
Egyszer-kétszer előfordult, de nem ez a jellemző, pedig sok emberrel találkozhatnék, mert metróval járok edzésre.

Ezek szerint önnek az autó nem státuszszimbólum? Nem fontos, hogy ön érkezzen a legnagyobb autóval?
Én egy jó nagy metróval jövök! Két megállóra lakom a stadiontól, sokkal gyorsabb és egyszerűbb így. Útközben veszek egy zsemlét az aluljáróban, ez nekem tökéletesen megfelel. Csak akkor járok autóval, ha valahová messzebb kell mennem, egyébként a garázsban áll a kocsim.

(Új Szó)