Apropó vendégdrukkerek: kb. 7-800 tót kísérte el csapatát Dunaszerdahelyre. A szurkolásuk nem sikerült túl színvonalasra, sokszor hosszú percekig csak némán álltak. Inkább a görögtüzek gyújtásával aktivizálták magukat, legalább 5-10 percenként begyújtottak egyet-kettőt, amelyek közül több a tribün előtti füvön landolt. Ezt egy idő után megunták a biztonságiak, kisebb konfliktusok voltak már a meccs alatt is köztük és a nagyszombatiak között. A végére szakadt el a cérna, a meccs lefújását követően a biztonságiak egy poroltóval, a készenlétiek pedig egy kis erőfitogtatással gyorsították meg számukra a szektor elhagyását.

A két tábor természetesen a meccs folyamán komoly figyelmet szentelt az ellenfél szidásának és provokálásának. Míg a hazai szektorban egy nagyszombati sálat gyújtottak fel, addig a tótok egy Ferencváros sállal tették ugyan ezt. A Felvidéki Harcosok és Wallace Army törzshelyén pedig újra előkerült a „Felvidék nem Szlovákia” felirat.

Erre a meccsre is, ahogy azt már a komolyabb derbyknél megszokhattuk, több csonkaországi klub szurkolói is ellátogattak. Több ember nyakában lehetett látni Ferencváros, Újpest, Kispest és Érdi sálat, és valószínű, hogy más táborok is képviseltették magukat. Minden tisztelet az övék, hogy újra eljöttek és támogatták felvidéki testvéreiket.

Egy a második félidőben szerzett góllal a DAC megszerezte a győzelmet, így 9 mérkőzés óta veretlen a csapat. Ez is bizonyítja, hogy nem mindenféle afrikai légiósokra és külföldi edzőkre van szükség, hanem helyi sportolókra, akik a szívükön viselik a csapat sorsát. A meccs után nem maradt el az ünneplés, a pályán pezsgővel, a lelátón pedig egy kis görögtűzzel, füstbombával.

Az őszi szezonból már csak két mérkőzés maradt hátra. Egy idegenbeli meccs a messzi Eperjes ellen, majd pedig egy hazai, – a szurkolói téren komolynak nem nevezhető – Máriatölgyes ellen. Reméljük, ezek a találkozók 6 pontot hoznak majd nekünk.