A ZTE ellen bakizó kapus a Pápa elleb már kiváló teljesítményt nyújtott.

Óriási nyomás alatt voltam, hiszen tudtam, hogy nem hibázhatok újra - kezdte Haber. - Szerencsére jól ment a védés, a végén büntetőt is hárítottam, nagyon boldog voltam. Sokat köszönhetek Kakas László kapusedzőnknek, aki végig tartotta bennem a lelket. Két meccs van még hátra idén, természetesen szeretnék védeni, de majd a szakmai stáb eldönti, hogy kinek szavaz bizalmat. Mindenképp hat ponttal kalkulálunk, hiszen a harmadik helyről szeretnénk feljebb lépni.

– Talán életemben nem voltam még ilyen nyomás alatt, vagy legalábbis nem sokszor, az biztos. A Zete meccs ugye nem sikerült jól, aztán a kupában nem játszottam, és a Hali ellen sem, ráadásul Marko Ranilovic legutóbb nagyon jól védett. Aztán elutaztam a válogatotthoz, és mindenképpen bizonyítani akartam egy ottani jó szerepléssel, nem mit tudok, aztán ott sem védtem. Kemény két hét volt, nem volt egyszerű. Amikor megtudtam, hogy én védek, egy kicsit izgultam, hiszen azt gondoltam, ha megint hibázok, megölnek a szurkolók – mondta a légiós a pepsifoci.hu-nak.

Hogy sikerült leküzdeni ezt a nyomást?
– Sokat köszönhetek Kakas Lászlónak vagy éppen Mester Tamásnak, de még sok mindenkit említhetnék. Prukner László is nyugtatott, mondta, hogy ne izguljak, nem lesz gond, és a többiek is ezt hajtogatták. Ez nagyon sokat segített. De ezért is szeretem a Fradit, olyan, mint egy nagy család. Szóval jól ment a védés, de nem csak az eredmény miatt voltam boldog, hanem például a beadásoknál sem volt semmi gond. Sokan azt hiszik, hogy mivel nem nagyon túl magas, nem nagyon merészkedek ki, holott én kimondottam szeretem ezeket a szituációkat.

Mire gondoltál a kivédett tizenegyes után?
– Ó, hát akkor legszívesebben ugráltam és üvöltöttem volna, bevetettem volna magam a szurkolók közé, és velük tomboltam volna. Remek érzés volt, ez volt az első büntető, amit a Ferencváros színeiben hárítottam, de remélhetőleg nem az utolsó.

Egy tévés szakértő korábban azt emlegette, azért védhettél például a Szolnok vagy a Zete ellen, mert a klub el akar adni.
– Hát erről fogalmam sincs, júniusig él a szerződésem, annyit tudok. Mindenesetre nem hiszem. Viszont a fociban soha nem tudhatod, mi lesz, lehet, hogy holnap odajönnek hozzám a vezetők, hogy beszéljünk a szerződésemről. Itt van például Mr. Schembri: mostanában lehet sok mindent hallani vele kapcsolatban, nagyon gyorsan változnak a dolgok.

Jelenleg a harmadik helyen áll a csapat. Hova érhettek oda a végén? Mik a célok az eddig elértek ismeretében?
– Természetesen nem elégszünk meg ennyivel, már csak azért sem, mert a fociban minden lehet. Szoros a mezőny, ha kettőt nyersz, kapaszkodsz, de ha buksz egy párat, nézhetsz. Nem kell nekünk még Európáról álmodni, meg a BL-ről, csak a következő meccsel szabad foglalkozni, csak az visz előre.

Két meccs még van a szezonból és a jelek szerint jó formában vagytok. Hat ponttal kalkuláltok?
– Hogyne! Van egy csúcsformában lévő Andre Schembrink, szóval nincs mese – mutogatott egy széles mosoly kíséretében honfitársára a kapus. – A viccet félretéve: több játékosnak nagyon jól megy mostanában, a védelem is jól áll a lábán. Ami engem illet, csak remélni tudom, hogy játszom, de nem én döntök. Nagyon jó edzőnk van Prukner László személyében, aki pontosan tudja, mit csinál, szóval nem kell aggódnia a csapatnak.