Heinz a búcsúzásról beszélt a Nemzeti Sportnak.

– Döntése meglepő, de ahogy tapasztalom, távolról sem mulatságos.
– Nagyon szomorú vagyok, hogy így alakult – mondta szerda délután a Ferencvárostól búcsúzó Marek Heinz a Nemzeti Sportnak. – Napokig őrlődtem, éjszakánként alig tudtam aludni, mert csak azon járt az agyam, mitévő legyek. Végül úgy határoztam, elhagyom a Ferencvárost – és hazatérek! Talán mindenkinek így lesz a legjobb.

– A szeretteire gondol?
– Igen, a családom végtelenül sokat jelent számomra. Elsősorban emiatt döntöttem a távozás mellett. Nem mentem volna azonban haza, ha szülővárosomban, Olmützben azt mondják az élvonalbeli Sigma vezetői, hogy köszönjük szépen, nem kellesz. Szerencsére tárt karokkal fogadtak, én pedig úgy voltam vele, élnem kell a vissza nem térő lehetőséggel. Ott lehetek a szeretteim mellett, miközben a labdarúgással sem kell felhagynom. Szerintem nincs ember a földön, aki a helyemben másképp döntött volna. Én pedig nem tudok túlzottan sokáig meglenni a családom és a játék nélkül.

– Tehát nem az anyagiak miatt hagyja el a zöld-fehéreket?
– Mint már mondtam, távozásomban leginkább családi okok játszottak közre. Nehezen hoztam meg a döntést, sokáig vívódtam. A ferencvárosi vezetők ellenben megértők voltak. Tavaly nyáron egy plusz egy éves szerződést írtam alá, kétnapos gondolkodási időt kértem, hogy alaposan átgondoljam, életbe lépjen-e az opció. Tanácsot vártam a feleségemtől és a barátaimtól, mitévő legyek. A történet befejezése pedig már ismert.

– Tartoznak még önnek a ferencvárosiak?
– A vezetők nem csupán megértők, hanem korrektek is voltak. Mindenben megegyeztünk, ennél többet hadd ne áruljak el erről.

– Azt nyilatkozta, hogy mentálisan rendkívül elfáradt az elmúlt egy esztendőben. Mi volt a baj?
– A többiek is elfáradtak, a tavasszal tetőző anyagi problémák valamennyiünket megviselték. Ez az oka annak, hogy nem ment jól a játék. Olyan gondok ezek, amelyekről egy idő után már nem lehet nem tudomást venni. Nem tagadom, voltak időszakok, hogy csak döcögött a csapat szekere. Végül azonban odaértünk az Európa- liga-indulást érő harmadik helyre – a végeredménnyel tehát elégedettek lehetünk. Bennem egyedül a „hogyan” miatt van némi hiányérzet. Szerintem a csapatunkban még ennél is több volt!

– Ne feledje, önt is sokan kritizálták, hogy nem teszi oda magát kellően a bajban.
– Igaz, voltak gyengébb mérkőzéseim, de az szemenszedett hazugság, hogy a visszafogottságom hátterében a pénz állt. Fogalmam sincs, ki találta ezt ki, elhiheti, sohasem beszéltem az anyagi gondokról. Amúgy sem szokásom kiteregetni a szennyest. Ezért ért hideg zuhanyként, hogy megjelentek olyan cikkek, amelyekben a tartozások miatt panaszkodom, holott én egy árva szót sem szóltam a nyilvánosság előtt a pénzügyekről. Aztán még azt is írták, nem akarok játszani. Nem értem, mire volt jó az egész…

– Csalódott?
– A történtek ellenére sem mondhatom, hogy csalódott vagyok. Számos országban megfordultam már, és amikor Magyarországra szerződtem, az első benyomások, valamint a hallottak alapján kialakult bennem egy kép arról, milyen lehet itt. A vártnál sokkal többet kaptam, ezt immár nyugodtan kijelenthetem. Megszerettem Budapestet, a klubot, közben pedig jó barátokra tettem szert.