Újonnan igazolt csatárunk a Nemzeti Sportnak nyilatkozott.

– Mintha csak otthon lenne, nemde?
– Ha azt vesszük, hogy több korábbi kaposvári játékos újra a csapattársam, és hogy Prukner Lászlóval öt évig dolgoztam már együtt a Rákóczinál, valóban ismerősökre leltem az Üllői úton. De akármelyik nagycsapatba igazoltam volna, egykori kaposvárival ugyanúgy találkozhattam volna, ami bizonyítja, milyen jól dolgoznak Somogyban.

– Elviekben Oláh Lórántra sem lehetett volna panasz, tizennégyszer kezdett a szezonban, tizenhárom gólt szerzett, mégis ki-kimaradt.
– Ez elsősorban az idényt végigkísérő sérülésemnek volt a következménye, leszámítva a szezon végét, akkor állítólag a teljesítményem maradt el a várttól. Akkor nálam is kiborult a bili, mert azért húsz pontot gyűjtöttem a kanadai táblázaton, ami annyit tesz, nagyjából minden második kaposvári gólban benne voltam. Szóval nem hiszem, hogy nekem kellene magyarázkodnom

– Dupla bizonyítási vággyal költözik a Ferencvárosba?
– A bennem lévő pluszmotiváció kiváltója egyedül a Fradi. A legnépszerűbb, a legnagyobb tradícióval büszkélkedő klub, nagy előrelépést jelent, és az Európa-liga-szereplés is jelentős kihívás. Évek óta összeboronálnak az FTC-vel, tudtam, ez az utolsó esélyem arra, hogy magamra öltsem a patinás mezt. A világért sem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, úgyhogy gyorsan megegyeztünk.

– A tíz-tizenöt gólban megtestesülő elvárás is nagy lesz önnel szemben, és azt az ön szerint bizonyára tévhitet is el kell oszlatnia, miszerint Oláh Lóránt csak Kaposváron képes kimagasló teljesítményre.
– Pedig a gólok számát tekintve Debrecenben is tíz fölé jutottam, noha kétségtelenül többet vártam magamtól. Ha a sérülések elkerülnek, a Fradiban is tíz feletti termésre készülök, és elsősorban arra, hogy kivívjam minden ferencvárosi elismerését