Hat év szünet után, csütörtökön újra nemzetközi kupamérkőzést játszott és nyert a Ferencváros az Albert-stadionban, mégpedig az örmény Ulisses elleni első mérkőzésen.
– Mondja, az első gólnál az ön nevét mondták be gólszerzőnek, de sokan úgy látták, hogy öngól volt. Nos, ki a gólszerző?
– Együtt ugrottunk föl az örmény védővel fejelni, és bár szerintem is a végén az ő feje búbjáról került a kapura a labda, azért azt hiszem, jogosan ünnepelhettem. Lélektanilag nagyon fontos volt ez a gól.
– A háromgólos előny tudatában kellemes jereváni turistaútra számítanak a jövő heti visszavágón?
– Turistaútról azért szó sincs. Bár három gól az előnyünk, azért figyelünk, nehogy meglepetés érjen bennünket. Még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy idegenben is legyőzzük az örményeket.
– Mennyire okozott meglepetést az Ulisses játéka?
– Bevallom, picit gyengébb ellenfelet vártam. Van két-három kifejezetten ügyes, technikás futballistája az örmény Ulissesnek, de szerencsére meg tudtuk oldani a semlegesítésüket. A második félidőben már olyan játékot nyújtottunk, amely tetszett a közönségnek. A biztatásuk nagyon jólesett.
– Azért látszott a Fradin, hogy még nem volt ideje összeszokni. Milyen lesz a bajnokságra az új összetételű csapat?
– Az a véleményem, hogy minden edzésnél többet ér, ha tétmérkőzést játszhatunk, és úgy csiszolódhatunk össze. Az újonnan érkezettek megvillantották képességüket, s bizonyára nagy harc lesz a csapatba kerülésért a bajnokságban is. Senki sem kényelmesedhet el, s ez jót tesz az együttesnek, hiszen mindenki hajt majd, és az játszik, aki a legjobb formát mutatja. Minimális célunk az új idényben is a nemzetközi kupaszereplés jogának kiharcolása.