Sokan gondolhatták azt az első két mérkőzésünk győzedelmes abszolválása után, hogy máris egy új sikeres szezon elé néz szeretett klubunk. Aztán jött a kijózanító pofon, a tegnapi Kispest Honvéd elleni fiaskó, egy meccs amit sajnos nehezen fogunk elfelejteni a rengeteg védelmi hiba miatt. De talán rávilágít a csapatépítés igazi nehéz, néha nyögvenyelős munkájára.

Lebeghet egy nagyhírű klub is a szemünk előtt mégpedig a Real Madridé. Euró-tízmilliókért igazolnak évről-évre sztárjátékosokat mégis eredményességük messze elmarad a várakozásoktól. Miért is van ez így? Véleményem szerint és ez így van jól, a csapatjáték miatt, mert a foci igenis csapatjáték. Nem elég a pályára vezényelni tizenegy focizni tudó játékost, csapatként kell funkcionálniuk, meg kell egymást érteniük, még a gondolataikat is olvasniuk kell egymás fejéből. Ezzel elérkeztünk a Ferencváros jelenlegi legnagyobb hiányosságához: az összeszokatlansághoz. Nem történt semmi különös, egy egész csapatnyi (sőt majdnem keretnyi) új játékost kell beépíteni. Különböző játékosok, különböző emberek, karakterek, inteligenciák, szocializációk, habitusok, stb. Van akinél a beépülés néhány nap, van akinél több hónap és sajnos van akinél ez egyenlő a lehetetlennel. Az, hogy valaki korábbi klubjánál hogyan teljesített, csak alap, egy adat, gyakorlatilag már a múlté és nem jelent semmit. Új klubjában jelen esetben a Fradinál mindent a nulláról kell kezdenie, új edző, új közeg, új társak. Prukner Lászlónak óriási a feladata és a terhe is, nem gondolja senki sem, hogy egyszerű a feladata, de Ő a Ferencváros vezetőedzője, sőt szakmai igazgatója. A Ferencvárossal pedig mindig is eredményt kell elérni bárki is legyen a kormányrúdnál.

Remélem összejön neki, remélem minden Fradi szurkoló nevében, remélem mindanyiunknak sok öröme lesz még ebben az idényben. Legyünk egy kis türelemmel.