Egyértelműen siker a Ferencváros pontszerzése Székesfehérvárott. Talán nem a döntetlennek kell elsősorban örülnünk, hanem a Honvéd elleni fiaskót követő talpraállásnak.
Bevallom őszintén, magam is féltettem a csapatot a székesfehérvári kirándulástól. A Videoton szinte játsznyi könnyedséggel győzött a legutóbbi fordulóban az MTK otthonában, mi meg teljesen padlót fogtunk az Albert stadionban a nem épp acélos Honvéd ellenében. A rossz előjelek a meccset megelőző órában tovább tornyosultak: Tutoric és Balog sérülése nem jött rendbe, Abdi meg sehol. Szóval volt ok az ijedtségnek. Nagy örömünkre viszont van egy edzőnk, nevezetesen Prukner László, aki mert egy igazán merészet húzni, felálltunk 3 védővel és öt középpályással. A 3-5-2-es felállás nem idegen Prukner-től, Kaposvárott is játszatta ezt a szisztémát, a felkészülés alkalmával is gyakorolták kevés sikerrel. Talán ezért játszotta a Fradi az első három fordulóban a 4-1-3-1-1-es hadrendet. De most jött a váltás, és bejött mindez. Junior meglepően magabiztos volt, Rodenbücher (bár kiállították) igazolta jövetelének fontosságát, Csizmadiát én még ennyire magabiztosan nem láttam játszani. A középpálya még mindig akadozott egy kicsit, van javítani való bőven. Józsi és Tóth még messze vannak csúcsformájuktól, Maróti nagyon akar, de lehetőségeinek korlátai vannak, Rósa ha kellett visszazárt a védelembe is (a jövőben ő lesz a csapat jolly-jokere, hiszen szinte bármely poszton képes legalább közepeset nyújtani). Elöl Heinz-et egy kicsit visszább vonta az edző és jött egy régi-új játékos, jött Schembri, aki igazi csatárkvalitásokat mutatott. A végére hagytam a meccs legjobb mezőnyjátékosát Andrezinho-t. Megmutatta miért is szeretik világszerte a brazil focistákat, mert játszák a focit, számukra még mindig elsősorban kellemes időtöltés egy füves pályán. Andrezinho cselezett, passzolt, gólt lőtt, mindent megtett amiért szerződtették, amiért nagy erőssége lesz az idei Fradinak. Hát ha még kondíciója tovább javul és nagy intezitással végig tudja hajtani a 90 percet. És Ranilovic a kapus, ő a mi nagy kapusunk. Mondják bravúr-kapus, aki a nagy védések mellett a potyákat is be-beszedi. Hát most nem szedte, de megmentette a csapatot biztos két góltól. Kakas a jövőben tovább fogja tehetségét fejleszteni és úgy gondolom ezen a poszton idén nagy gondjaink nem lesznek.
Végezetül jó kis lüktető meccset láthattunk. Sok ilyen előadásra lenne még szüksége a magyar focinak a felemelkedéshez. Mi Fradi szurkolók meg joggal bízhatunk a sikeres folytatásban.