A Kaposvár csatára a Nemzeti Sportnak is nyilatkozott.

– Nevezhetjük menetelésnek?
– Miért ne? – ért egyet a felvetéssel Oláh Lóránt, az FTC elleni bajnokira készülődő Rákóczi egyik legjobb és legeredményesebb játékosa.

– Ha valaki a szezonkezdet előtt azzal áll ön elé, hogy második helyezettként látogatnak a Fradihoz, hogyan reagált volna?
– Azt mondom, kiváló jós az illető.

– Beszéljünk a korábbi mesteréről. Ha azt mondom, Prukner László, mi jut eszébe?
– Sikerekben gazdag öt év. Az ő irányításával jutott fel az NB I-be a Rákóczi, a város már csak ezért is hálás lehet neki. Én meg azért, mert egyfelől nála mutatkoztam be az élvonalban, másfelől mert az ő munkája is benne volt abban, hogy egyszer másodikként, egyszer pedig harmadikként végeztem a góllövőlistán.

– Feltételezem, harmonikus volt a viszonyuk.
– Hogyan is szokták mondani? Az idő sok mindent megszépít. Hogy értse, mire gondolok: mivel mindketten erős egyéniségek vagyunk, törvényszerű, hogy akadtak konfliktusaink. Neki is megvolt az elképzelése arról, hogyan lehetünk sikeresek, és nekem is, a kettő nem mindig egyezett. Sietve fűzöm hozzá, hogy a határt sosem léptük át. Az egészséges játékos–edző kapcsolat mindig megvolt közöttünk. Ezt az olykor előforduló viták már csak azért sem tudták elmérgesíteni, mert mindkettőnket ugyanaz a cél vezérelt, amelyet aztán rendre elértünk. Az Üllői úti találkozó lefújását követően természetesen sok sikert kívánok majd Prukner Lászlónak, remélem, amit a Ferencváros edzőjeként eltervezett, meg tudja valósítani.

– A nyáron szóba került, hogy követhetné Prukner Lászlót a Fradiba. A télen is felvetődhet a téma.
– Bárki tegyen ajánlatot, legfeljebb akkor töprengenék el rajta, ha nemcsak nekem, hanem a Rákóczinak is megfelel. Más kérdés, hogy mivel a csapattal együtt egy új út elején járunk, szerintem erről jelen pillanatban felesleges beszélni.

– Bajnoki mérkőzésen még sosem voltam vesztes együttes tagja a Fradi-pályán, és bár minden sorozat véget ér egyszer, cseppet sem vágyom arra, hogy éppen most szakadjon meg. Egy biztos: az utóbbi egy-másfél hónapban azt vettem észre magamon, hogy az edzéseket ugyanúgy várom, mint a meccseket. Ez a sikerélményeknek köszönhető, miként az is, hogy én győzni akarok a Ferencváros otthonában is!