Máltai kapusunk nagyon megkedvelte a szurkolókat -és a szurkolók is őt. 

"Nagyon boldog voltam, hogy végre újra játszhattam, egy év után a bajnokságban, s megszereztem az első bajnoki győzelmemet a Fradival, nagyon rég vártam erre. A mester elmondta a meccs előtt, mire számít tőlem: tegyem kompakttá a védelmet, irányítsam, s készüljünk fel arra az egy kontrára, ami biztosan jönni fog, még ha 80%-ban birtokoljuk is a labdát. Nem valltam szégyent, igaz alig volt dolgom. Jó dolog a második csapat, meg a kupák is, de a bajnoki más egy labdarúgónak. Tudom, hogy nem könnyű a helyzetem, négyen vagyunk egy posztra: Markó, Tamás és Bence is tehetséges kapus, de ez nem baj, egy futballistának erre kell készülnie. Remélem továbbra is bírom az edzőim bizalmát. Kakas Laci a szezon előtt elmondta, idén több lehetőségem lehet, márpedig benne bízom, nemcsak remek ember, hanem ahogy már sokszor mondtam, kiemelkedő kapusedző. Rengeteg dolgot tanultam tőle, sok kis hibát kiigazított a játékomon. 

Máltán nehéz a helyzete a sportolóknak, nincs pénz a sportban és ezért a szülők nem szeretik, ha a gyerekük sportra adja a fejét. Emiatt a képzés sem az igazi. A válogatottig nem is találkoztam kapusedzővel, de az se volt sosem az igazi, s a Fradi előtti külföldi klubokban sem találkoztam olyan szintű munkával, mint itt.

Végre visszakerültem a válogatottba, ami kicsit keserédes volt, a végén egy szerencsétlen góllal kaptunk ki, én meg olyan vagyok, hogy sokkal jobban kiborít egy 90. perces góllal begyűjtött vereség, mint egy 0-3. Andrénak még a győzelem megszerzésére is esélye volt az erős grúzok ellen, de nem sikerült.

Vele pont tegnap beszélgettünk arról, hogy a Fradi mára nekünk nem munkahely, hanem család, nagyon jó barátokkal, imádunk itt lenni, s szívünk szerint három-négy évig is maradnánk. Nekem még a nyárig él a szerződésem, de maradnék. Tavaly télen mehettem volna egy német másodosztályú csapatba, de én inkább a Fradihoz írtam alá, itt szeretnék érmeket, kupákat nyerni. Persze játszani is szeretnék, de ez nem azt jelenti, hogy követelném az első számú mezt. Akkor sem, ha furcsa is megszokni, hogy nem velem kezdődik minden héten az összeállítás: Sheffieldbe szerződésem előtt mindenhol én voltam az első számú portás. Csak annyi kell, hogy mint most, megkapjam a lehetőséget a bizonyításra.

(Üllői129)

Hogy nehéz-e a feleségem nélkül? Hát persze, de most a héten meglátogat, így aztán végre nem nekem kell főznöm Andréra. Az asszony remekül főz, igaz három órát kell várni a kajára. S persze azt is szeretném, ha Egerszegen látna a pályán is."