Csepel HC 94-FFC 0:2 (0:2)
Csepel HC sporttelep 200 néző
Kezdőcsapat: Muki, Katus, Váradi, Lengyi, Tánczi, Bence, Jáky Geri, Davoni, Norbi, Emu, Marci
Góllövő: Bence (6.p 45.p)

Elérkezett a rangadó napja. Szép számban érkeztek szurkolóink a "szárazföld" felől. Kezdésre legalább 200 néző összejött, a hazai szurkolók is szép számban képviseltették magukat, de sok örömük nem volta mérkőzésben. De ne menjünk ennyire előre. Kezdés előtt megállapítottuk, hogy ez a második FFC mérkőzés - a kupadöntő után -, ahol rendőri biztosítást foganasítottak. Lehet itt Csepelen még a régi reflexek működnek. A helyi rendezők is nagy létszámmal vonultak fel, de minden dicséretet megérdemelnek, nagyon udvariasak, segítőkészek voltak, le a kipával előttük.
 A mérkőzés nagy iramban és a lehető legjobban kezdődött. A 6. percben egy Tánczi-Lengyi-Bence akció után, Beni mesteri gólt fejelt. Ez meg is adta a mérkőzés alaphangulatát. Azonban a Csepel pár perc múlva majdnem egyenlített, de Váradi Tominak sikerült a gólvonalról tisztáznia. Ekkor még nem gondoltuk, hogy ez volt a Csepel utolsó nagy helyzete. Uraltuk a játékot, az előző fordulóban már bemutatott, rendkívül agresszív, de fegyelmezett, pontos, precíz, sok passzos játékot játszottuk, amivel a Csepel nem tudott mit kezdeni, egyszerűen a labdához alig fértek hozzá. A félidő végén, a lehető legjobbkor egy újabb csodás támadás után, Norbi-Marci-Bence volt a labda útja, és Beni ezúttal lábbal lőtte ki a sarkot. Kezdésre már nem is maradt idő, véget ért az első félidő. A második félidőben ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Szemmel látható volt, hogy ellenfelünknek folyamatosan megy el a kedve az egésztől, hiszen a párharcok 70-80%-át megnyertük, már saját térfelükön letámadtuk őket. Még Marci rúgott egy gyönyörű gólt, amit les címén nem adtak meg, ill. Emu lábában maradt még vagy két gól és így szépen csöndben véget ért a mérkőzés. Beninek még sikerült összeszednie az 5. sárgáját, így a következő mérkőzést kihagyja, de az utána következő rangadóra újra köztünk lesz, :-).
 Hölgyeim és Uraim! Ez már nem BLSZ II-es szint volt, Tempó FFC! 

Szombaton játszottuk az idei bajnokságban az első rangadó félénket.
Szokás szerint törzshelyünkön kezdtünk délelőtt gyülekezni. Elég sok Fradista volt a Liget környékén, de természetesen a nagy részük Egerszegre készült. Mi bevártunk mindenkit, majd búcsút intve az autós társaságnak, bkv-val indultunk a szigetre. Elég jó hangulatba telt az utazás, amit már az elején egy Ős-Fradista dobott még jobban fel. A csepeli hévpótloról láttunk több rendőrségi kisbuszt, autót, de akkor még nem gondoltuk, hogy miattunk járőröznek csepelen. A pályához érve újabb meglepetés ért minket, több rendező is biztosította a mérkőzést. Szerencsére igen normálisak voltak, és gyorsan útbaigazítást kaptunk Tőllük egy kisbolthoz. Itt már vártak autóval érkezett társaink, így a mérkőzés kezdetéig itt vertünk tábort. Elég magas szintű beszélgetés folyt, szokásos témáinkon kívül ezúttal saját celebjeink kerültek terítékre. Legurítottunk jópár sört, na meg betankoltunk meccsre is, majd kezdés előtt nem sokkal már indultunk is vissza a pályához. Zászlóink mellé ezúttal a ZP, a GF, illetve a Fradi meccseken már régen látott „H” betűs drapi került ki, ami ezentúl is kint lesz meccseinken./ Köszönjük Pöri!/ A Zegi meccs ellenére is szép számban összejöttünk, ami elmondható a hazai oldalról is, így kb 200 ember tekintette meg a talákozót. Egy indulóval nyitottunk, majd szolidabban, ezúttal szurkolás nélkül szemléltük a találkozót, csak ritkábban „dörrentünk meg” 1-1 dal erejéig. A pályán hamar beindult a gépezet, Bence már a 6. percben az ellenfél kapujába bólintott. Az ezután következő csepeli támadások folyamatosan fent akadtak masszív védőfalunkban, amely az egész meccs alatt kiválóan működött. A félidő végén már elkönyveltük, hogy ez egy egész kiváló, hajtós kis meccs, de egy gól a szünet előtt nem ártana. És láss csodát, Marci lekészítéséből, Bence a lefújás előtt megduplázta góljaink számát! A szünetben a Mi lelátórészünk jóformán ki is ürült, mindenki tankolni indult a kisboltba. A második félidőben is tovább rohamoztunk, még az ellenfél támadásai újfent csak a védőfalunkig jutattak, vagy elbombázták a labdát a hátsó pályákhoz… Lelátó részünk előtt, ezúttal nem Tánci bolondította az ellenfeleket, hanem a helyiek, sárga, és lila cipős bohócai borzolták idegeinket. Még Marci szerzett egy igen tetszetős gólt, amit naná, hogy nem adtak meg, illetve Bence ajándékozta meg a környékben lakókat pár labdával, de az eredmény ebben a félidőben már nem változott, ennek ellenére elmondhatjuk, így is magabiztos győzelmet arattunk! Zúgott a „Győzelem a Ferencvárosé!” című nóta, majd jöhetett a közös induló! Meccs után gyorsan összepakoltunk, és indultunk is vissza Ligethez. Elég jó hangulatba telt a haza út is, amit csepel határáig a rendőrség is biztosított, röhej…
Összességében elmondhatjuk, hogy egy remek meccsen vagyunk túl, minden elismerésünk a Csapaté! Kiemelni nem szeretnénk senkit, de rengeteg kiváló megoldást láthattunk, mind a védekezés, mind a támadás terén. Sajnos Mi nem tudtuk folytatni az utóbbi idegenbeliken elkezdett szurkolást, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy felhagytunk a bíztatással, a következőn már aktívabbak leszünk!