A Magyar Jelen teljes interjúja az FSZSZ elnökével,Olajos Ivánnal.

A fősodratú média szerint bűnözők, vandálok. Pedig csak szeretett
klubjuknak szurkolnak teli torokból a mérkőzéseken, látványos
koreográfiákkal színesítik a manapság amúgy unalmas összecsapásokat, és a
rettentő gazdasági nehézségek ellenére sokszor 200 kilométert utazva is
elkísérik szeretett csapatukat. A Ferencváros Szurkolók Szövetségének
(FSZSZ) elnökével, Olajos Ivánnal beszélgettünk, kisebb betekintést nyerve
a szurkolói kultúrába. Valóban bűnözők, vandálok?

-    A laikusabb olvasók számára kérlek, mutasd be először, hogy kik alkotják
egy mérkőzésen a közönséget, kinek mi a feladata, hogy élvezetesebb
összecsapásokat láthasson a kívülálló?

Először is szeretném üdvözölni a Magyar Jelen olvasóit és szerkesztőit!
Az, hogy egy összecsapás élvezetesebb legyen elsősorban a játékosokon
múlik, mi maximum a hangulathoz tehetünk hozzá, vagy vehetünk el belőle.
Egyébként egy mérkőzés közönsége pontos keresztmetszete a társadalomnak,
vannak diákok, segédmunkások, közép és felső vezetők, vagyis nem lehet
kategorizálni, hogy kik járnak meccsre. Persze, a fiatalok és azon belül is a
férfiak természetesen többségben vannak. Én 3 fő csoportra osztanám a szurkolókat:
1. A néző: a focit vagy a Fradit kedvelő, időnként szórakozásból egy-egy meccsre ellátogató
szurkoló, aki kijön a nagyobb rangadókra, vagy amikor a barátnője épp manikűrösnél van.
2. A szurkoló: Ő, amikor csak teheti, kijön a hazai meccsekre és, ahogy ideje, pénztárcája
engedi, az idegenbeliekre is elutazik.
3. A fanatikus: Ő mindig, minden körülmények között ott van, akkor is, ha az ideje, vagy a pénztárcája
nem engedi, ő az utolsó forintját is belépőre, vagy üzemanyag-pénzre költi és nincs olyan nap, óra,
hogy ne jusson eszébe ez a szó: Ferencváros.
Na, ez az a réteg, aki miatt a foci az foci és nemcsak labdakergetés egy szakadt stadionban.
Ezek között vannak ultrák, huligánok és “sima szurkolók” is, de egy közös bennük: nekik mindenük a Fradi.

-    Különböző megmondóemberek szeretik hangoztatni, hogy a honi futballban
azért alacsony a mérkőzések látogatottsága, mert sok a balhé, és félnek az
emberek kimenni a stadionba. Mi az igazság? Miért tátonganak az ürességtől
a lelátók?

Visszakérdezek: Miért vonzza még mindig messze a legtöbb nézőt a Derby, vagyis a Fradi-Újpest?
Mást se hallunk a médiából, csak, hogy mekkora balhé lesz, volt, van egy ilyen meccsen és, hogy
az a stílus, amit a szurkolók megengednek maguknak, már-már elviselhetetlen, mégis állandóan
megy jegymásolás és a különböző egyéb trükkök, mert mindenki szeretne ott lenni.
Elég összetett dolog ez, sok minden szerepet játszik, kezdve a stadionok állapotától, a rendőrök és
biztonsági emberek “igen kulturált és európai szintű viselkedésén át”, a jegyárak és az egyéb szórakozási
alternatívák mind-mind megnevezhetőek az okok között. De a lényeg, a legfontosabb, az maga a foci.
Az, ami gyakorlatilag nézhetetlen, élvezeti értékkel maximum egy-egy rosszul sikerült csel vagy luft szolgál.
Ki az, aki a lerobbant stadionban 2500 Ft-ért akar meccset nézni, miközben a TV-ben teljesen ingyen megnézheti
bármelyik olasz, angol vagy spanyol rangadót? A válasz költői, mert rajtunk kívül senki, de ezért minket, kitartó
és a magyar foci, a Fradi iránt elkötelezett szurkolókat hibáztatni olyan, mintha azoknak írna be az osztályfőnök
igazolatlant, akik bementek reggel a suliba.

-    Az MLSZ biztonsági igazgatója, Samu István pár hete a legolvasottabb
sportnapilap hasábjain boncolgatta a stadionokon belüli helyzetet. Ketrecek
nélküli világról álmodozik. Idézem: „Névre szóló jegyek kellenek, és hogy
lássam, ki hol ül”. Milyen hatással volna esetlegesen egy ilyen intézkedés
a szurkolói közegre, illetve mennyire sértené ez a személyiségi jogokat?

Akkor én is szeretném tudni, hogy ő egy-egy MLSZ ülésen melyik széken ül
és mit csinál azon kívül, hogy azt a nótát fújja, amit a pénzadói is.
Nálunk névre szóló jegyek vannak, mégis heti rendszerességgel kapjuk az MLSZ-
büntetéseket és úgynevezett rendbontás is kb. ugyanannyi van, mint a kártya-korszak előtt.
A kártyával azokat zárják ki, akik a már említett 1. kategóriába tartoznak. Nem rég volt a
Szolnok elleni meccsünk, ami 15.00-kor kezdődött, a zalaegerszegi ultrák -akikkel jó kapcsolatot
ápolunk- szerettek volna jövet meglátogatni minket (ők 17 órai kezdettel az MTK ellen léptek
pályára a Hidegkutiban), de mivel nincs kártyájuk, ezért csak a népligeti sörözőkig jutottak.
Lengyel barátaink, a Bałtyk Gdynia szurkolói évente egy-két meccsünkre tudnának eljönni,
figyelembe véve az 1000 km-es távolságot, de ezt nem tehetik meg, mert nincs kártyájuk.
Nem beszélve azokról a vidéki, illetve határon túli testvéreinkről, akik nagyon ritkán engedhetik
meg maguknak, hogy felutazzanak, de most már nekik egy nappal, vagy órákkal korábban kéne
érkezniük, hogy regisztráljanak. De hallottam már olyat is, hogy idős bácsi szeretett volna meccsre
jönni és fogalma sem volt róla, hogy létezik a kártya, a pénztárnál szembesült vele, hogy hiába
utazott több száz km-t, hogy annyi év után újra láthassa kedvenc klubját, ezt egy kártya miatt nem tehette meg.
Az, hogy a személyiségi jogainkat mi, mennyire sérti, eddig sem érdekelt senkit, miért várnánk változást
a kétharmados forradalmároktól?

-    Jelenleg csak a Ferencvárosnál létezik a szurkolói kártya, holott tavaly
megígérték, hogy már az idei szezonban bevezetik minden pályán. Elég nagy
mizéria volt a kártya körül, ha jól tudom az FSZSZ jogi lépéseket is
eszközölt ennek felülvizsgálatára. Hogy áll jelenleg ez az ügy, és miért
csak a Ferencvárosnál került eddig bevezetésre a szurkolói kártya?

A lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk harcolni a kártya ellen, de ez külső és belső
tényezők miatt nem vezetett eredményre. Próbáltuk megvizsgálni jogi szempontból
is a dolgot, de a jelenlegi törvények szerint gyakorlatilag olyan szabályt hoznak, amilyet
csak akarnak, hiszen magánrendezvényről van szó. Az, hogy miért csak nálunk került
bevezetésre, nagy talány. Elképzelhető, hogy az illetékesek úgy gondolták, hogy ha nálunk
bevezetik, akkor már mindenhol gyerekjáték lesz, de közben rájöttek, hogy értelme annyi
van, mint egy készenléti rendőrszázadot továbbképzésre küldeni. Aztán az is lehet, hogy soha
nem is akarták rajtunk kívül máshol is bevezetni, egyszerűen csak kellett a sok gondot okozó
erős és eltiporhatatlan Fradi Tábor adatbázisa. A kártyát majdnem mindenki kiváltotta már,
akik ellen létrehozták, így, ha ez volt a cél, akkor azt kell mondjam, elérték.

-    Több külföldi országgal ellentétben (elsősorban a keleti, balti, szláv
államokra gondolok) nálunk a válogatott meccseken ritkán jelennek meg az
ultrák, szurkolói csoportok meg egyáltalán nem(kivéve a csak a válogatott
mérkőzéseit látogató Carpathian Brigade). Ez csupán a válogatott gyenge
szereplésének köszönhető?

Ez egy jó kérdés, magam is sokat agyaltam ezen, de talán az idősebbek többet tudnának erről
mondani. Annak idején, mikor én elkezdtem meccsre járni még megszokott dolog volt, hogy a
különböző csapatok szurkolói a “saját” helyeikről nézik a nemzeti tizenegy meccseit, de
aztán ez különböző MLSZ intézkedéseknek és biztonsági szolgálatoknak köszönhetően  megváltozott,
de hogy pontosan mi az oka, hogy gyakorlatilag az ultrák, hoolok nem járna válogatottra, nem tudnám megmondani.
Egyébként a Carpathian Brigade-ot nagyon jó kezdeményezésnek tartom, mindenképp szükség van
a válogatott meccseken is egy elszánt, hangos társaságra.

üzenet a tisztességtelenül harcolóknak

-    Evezzünk egy kicsit komolyabb vizekre, beszéljünk a
futball-huliganizmusról! Mit is takar valójában ez a kifejezés? Kikből
lesznek huligánok, és egyáltalán hogyan mutatnád be egy huligán nem minden
napi életét a kívülállónak?

A huligánnak is mindennapi az élete, legalábbis a saját szemszögéből mindenképp.
Reggel ő is felkel, elmegy dolgozni, iskolába, este meg hazamegy, hétvégén pedig
meccsre jár és szurkol. Dióhéjban ennyi, de természetesen egy huligán huligánként is
él, ami annyit jelent, hogy lehetőségeihez és elszántságához mérten sportol, eljár
edzeni,  többnyire valamelyik küzdősport tréningjeire. A meccs napján nem issza magát
hulla részegre, hiszen, ha olyan ellenféllel mérkőzik a csapat, akinek valamire való
brigádja is van, mindig résen kell lenni. A huligán nem dobál sörösüvegeket, ha megérkezik
a külön metró és nem is fut el, ha emiatt a rendőrsorfal egyet előrelép. Az igazi huligán harcos,
és egy harcos mindig készen áll a megmérettetésre, de csakis korrekt, férfias és dicsőséget
hozó harcot vállal. Persze, ha a diszkóban valaki beleköt, attól nem kér elnézést, de lehetőség
szerint azért kerüli a feltűnést. Abból lesz hool, aki azzá akar válni. Minden huligán egyszerű
szurkolóként kezdi, aztán, ahogy felnő, érzi magában az erőt arra, hogy harcoljon a csapatáért,
a barátaiért és a zsák megtalálja a foltját.

-    Pár éve nagy sláger volt a Futball Faktor című, angol focihuligánokat
bemutató mozifilm, illetve utána a főszereplő Danny Dyer
dokumentumfilm-sorozata, melyben bemutatta a világ nagyobb huligán
csoportosulásait. Mekkora hatással voltak ezek a művek a magyarországi
huligánokra?

Az internet elterjedése óta azért nagyjából tisztában vagyunk az erőviszonyokkal.
Előtte túl sok infó nem jött a külföldi brigádokról, illetve, ami jött, az is vagy
igaz volt, vagy nem. A neten már évek óta fent vannak utcai és stadionbeli verekedések,
lebeszélt boxok és minden, amivel egy szurkolótábor felhívhatja magára a figyelmet,
azonban hazugság lenne azt állítani, hogy nem volt hatással az FF a hazai “mozgalomra”.
Maga a film klasszikus, ennyire objektíven és részletesen soha nem mutatta be senki ezt a
világot. A 80-as 90-es évek Angliája jóval nagyobb méretekben ugyan, de olyan, mint a hazai
huligán-élet, csak nálunk -ahogy kb. mindenben- itt is egy 10-20 éves lemaradás figyelhető meg.
Ami pedig utána a dokumentumfilm-sorozattal be lett mutatva, na, az komoly volt.
Itt esett le, hogy bizony ezt mások is csinálják elég rendesen, sőt olyan méretekben és szinten,
amiről mi sok esetben csak álmodozhatunk. Nem is verekedések, vagy a balhék voltak a megdöbbentőek,
hanem az, ahogy ezekre egyes helyeken minden mást félretéve készülnek és, hogy a Közép-európai
korrekt boxokon kívül, hogy csapnak össze mondjuk Dél-Amerikában. Nagy hatással voltak, különösen a
hozzám hasonló, fiatalabb generációk számára. Ekkor jöttünk rá végérvényesen, hogy a Váci utcában bóklászó
100 fős csoportok verekedni már nem sokat fognak, viszont annál több bírósági és rendőrségi ügyre számíthatnak.
Megértettük, hogy a verekedés két fél elhatározásából születik, vagyis csak azzal kell összeugrani, aki szintén
verekedni akar velünk. Így kizárhatjuk a nem odavaló embereket, illetve a rendőrséget, valamint esélyt teremtünk
a következő meccseknek is, hiszen mindenki szívesebben áll oda annak, aki előzőleg az íratlan szabályokat
betartva, férfiasan küzdött ellenne, mint annak, aki háromszoros túlerőben, botokkal és késekkel felfegyverkezve
rohanta le.

-    Az utóbbi pár hónapban, talán egy évben több lebeszélt, korrekt bunyóra
került sor, különböző csapatok huligánjai között. Elindult valami folyamat,
hogy a nézeteltéréseket férfias küzdelemben tudják le a szurkolók?  Illetve
fölveheti-e a versenyt majd egyszer a magyar futballhuligán társadalom
mondjuk a lengyelekkel, vagy oroszokkal?

Egy folyamat mindenképp elindult és ez számomra nagyon örömteli, hiszen maximálisan amellett vagyok,
hogy a megmérettetéseknek ezen formája jelenti a jövőt. Ezek a boxok nem a nézeteltérések rendezésére
szolgálnak. Milyen nézeteltérésem lehet azzal, akivel nem is találkozok, maximum a kormányellenes
tüntetéseken, de ott túl sok feszültség -egymás közt- nem keletkezik? Az ustawka (szláv eredetű szó, jelentése:
lebeszélt bunyó) inkább amolyan sportesemény, amin összemérjük az erőnket, de a végén senki sem rossz
szájízzel hagyja el a pályát, hiszen itt mindenki győztes. Aki le tudja győzni a félelmét, hogy 10-20 vagy még több
emberrel szemben állva harcoljon, az megérdemel minden tiszteletet. A meccsek után ugyan van győztes és
vesztes, de ezekben a harcokban ez tényleg lényegtelen momentum. Az orosz és lengyel hoolok rendelkeznek
egy elég erős tömegbázissal, ami addig mindenképp a fölényüket fogja jelenteni, amíg a hazai bajnokikon meg
nem jelenik újra egy normálisnak mondható átlagnézőszám. Messze vagyunk még tőlük, nagyon gyerekcipőben
jár ez még nálunk, de abban biztos vagyok, hogy az elszánt magyar harcosok vannak olyan jók, mint szláv kollégáik,
de sokat kell még fejlődni.

-     A honi szurkolói közösségről nyugodtan kijelenthető, hogy többségében
megtalálható a hazaszeretet. Nagyon sok a fiatal is, ami számomra nagyon
örömteli. Köszönheti-e egy fiatal szurkoló a nemzeti identitását a lelátónak?

Igen. Ha egy szóval kéne erre válaszolnom, az ez lenne. Magam is nagyon sok nemzeti értéket a lelátón,
a lelátó népén keresztül szívtam magamba. Ha egy több száz, több ezer fős társaságban mindenki
büszke magyarságára és ezt nem is rejti véka alá, az nagy befolyást jelent egy fiatal srácnál.

-    Létezik azonban egy másik véglet is. Gondolok itt a zsidó kötődésű MTK
focicsapat nem túl nagy létszámú szurkoló csoportjára, akik között
megtalálható volt egy bizonyos Fok Balázs nevezetű, úriembernek semmiképpen
sem aposztrofálható magyargyűlölő egyén, aki 2006-ban letépte egy
kislányról a kokárdát, majd meg is ütötte. Hogyan lesz egy fiatalból
MTK-szurkoló, és egyáltalán miért?

Az, hogy hogyan lesznek MTK szurkolók, talán tőlük kéne megkérdezni, de tudtommal többségük
vallási és családi okok miatt választja ezt a klubot. Ez a “szurkoló” aztán nagyot koppant, amikor
egy Fradi-MTK meccsen késve érkezett a stadionhoz és kiszúrta őt egy zöld brigád. A többit az olvasók
fantáziájára bízom…

-    Két nemzeti rockzenekar legújabb albumán is szerepel szurkolóknak szánt
dal (Romantikus Erőszak: Szurkolj és háborúzz! ; Radical Hungary: 3.
félidő). Ezen kívül több zenekar is nyíltan vállalja szurkolói
hovatartozását. Sokat jelentenek ezek a számok, ezek a zenekarok a
szurkolóknak?

Természetesen igen. A RomEr-t nem kell bemutatni a szurkolóknak, elég erős a kötődésük a Fradihoz
és szurkolóihoz, egyértelműen ők az első számú favoritjai a Fradista “nemzetirockereknek”.
Kevesen tudják, de a Radical 3. félidő számát az Új Generáció egyik tagja fordította le a zenekarnak
német eredetijéből, amit a Kategorie C nevű formáció fémjelez. Ők nem köthetők egyik táborhoz sem,
de fiatalos, harcos lendületük egyértelműen egy irányt képvisel sok huligánnal.

-    Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt verték szét brutálisan a tót
rendőrök a Dunaszerdahely – Slovan labdarúgó-mérkőzést, ahol talán soha nem
látott összefogás volt a honi szurkolótáborok között. Szerinted
megvalósulhat-e ez az összefogás máskor is a közeljövőben, illetve volna-e
rá esély, hogy esetleg más elszakított területen lévő magyar csapat
meccseire kiutazzon ennyi drukker a csonkaországból?

Az egy különleges alkalom volt, hiszen elég közel van Dunaszerdahely és közvetlen információink voltak
arról, milyen is egy-egy mérkőzés a szerdahelyi srácoknak és azért a ‘92-es Fradista verés sem volt olyan régen.
Akkor sokan gondoltuk úgy, hogy kiállunk az elszakított földön küzdő testvéreink mellett, aminek aztán az
a brutális attak lett a vége, ami valóban soha nem látott egységbe kovácsolta a különböző szurkolókat.
Ez az egység valamilyen szinten azóta is tapasztalható (bár igaz, hogy ez sem volt annyira a semmiből jött dolog,
hiszen 2006 őszétől elég sok csatát vívtak meg együtt a különböző brigádok), én például biztos vagyok benne,
hogy ez is segített az ustawkák elterjedésében, hiszen már nem egy arctalan ellenségnek, hanem egy ugyanolyan
magyar fanatikusnak tartottuk a másik csapat hooljait és ultráit, mint amilyenek mi magunk is vagyunk.
Szerintem, ha lesz még olyan határon túli mérkőzés, ami ennyire a magyarságtudatról fog szólni, lesz akkora
egység is a magyar szurkolók között, mint ami akkor volt. Azt a “pusziviszonyt” egyébként nem célszerű folyamatosan
fenntartani, mert az, esetleg a rivalizálások enyhüléséhez, eltűnéséhez vezetne, amit akkor sínylenénk meg, ha egy
komolyabb külföldi brigád érkezik hozzánk, akik nem barátként, hanem ellenfélként tekintenek ránk.

-    Egy kérdés erejéig ugorjunk át Olaszországba. Az utóbbi időben történt
két érdekes esemény Itáliában. Az egyik a Bajnok Ligájában megrendezésre
került Internazionale – Tottenham összecsapás előtt történt. A hazaiak
kijelentették, hogy nem fogják beengedni a vendégszurkolók által gyakran
használt izraeli zászlót. A másik pedig a szerb szurkolók miatt
félbeszakadt Olaszország-Szerbia EB-selejtező mérkőzésen történtek. Kérlek,
oszd meg velünk a véleményed ezekkel kapcsolatban!

Amit az olasz klub tett, szerintem egy természetes reakció. Az a nép, nemzet, amely még ma is a holokausztra
hivatkozva veszi semmibe az emberi jogokat, nem számíthat sok jóra. Előbb-utóbb mindenki ráébred, hogy,
amikor ők népirtásokat végeznek és a leigázottakat antiszemitizmussal vádolva gyilkolják, akkor tulajdonképpen
ugyanazt teszik, mint egykor a nácik vagy a kommunisták. A hazugságra és rémuralomra épülő birodalmakat
előbb-utóbb mindig utoléri a végzetük. Amit a szerbek műveltek Itáliában, az egy sokat vitatott dolog volt.
Hallottuk, hogy a Crvena Zvezda és a Partizán szurkolói közti rivalizálás volt az ok, olyat is, hogy a szerb
maffia fizette őket, de, hogy valójában miért csinálták, azt csak ők tudhatják. Érdekes, hogy ott inkább félbeszakítanak
egy meccset, minthogy egy rendőrattakkal kiemeljék a vezetőket és leverjék a randalírozókat. Utólag ugyan azonosították
és elfogták a bajkeverőket, de azért érdekes az olasz hatóságok hozzáállása.

-    Végezetül mit javasolnál egy fiatalnak, akit vonz a szurkolói élet, a
lelátók hangulata?

Azt, hogy tartsa meg jó szokását és szurkoljon kedvencének. Ha az ember beilleszkedik ebbe
a közösségbe, az a második, vagy akár első családjává is válhat, egy olyan közegbe kerül,
ahol mindenkinek ugyanazok a dolgok, értékek fontosak és, ahol mindig támaszt, segítséget
fog kapni társaitól, akármilyen baj is éri. Ez egy olyan testvériség, ahol hatványozottan igaz,
hogy minden egyes befektetett energiád többszörösen fog megtérülni.

Köszönöm a lehetőséget!
Ja, és még valami:
A FUTBALLSZURKOLÓK NEM BŰNÖZŐK!