A máltai kapus valószínűleg nálunk marad.

Nem voltam túl szerencsés az idei szezonban. A csapat első számú kapusaként kezdtem az idényt, de a holtszezonban megsérültem, ami miatt hat-hét hetet ki kellett hagynom. Miután felépültem a Ferencváros második csapatában kezdtem edzeni és játszani, de nagy segítséget kaptam, mikor a Grúzia elleni válogatott meccsen a kapuba állhattam. Edzőnk, Prukner László figyeli válogatottbéli teljesítményemet és ez segített visszaszerezni a helyemet. Elkezdtem az első csapatban játszani, de egy komoly hibám a csapat vereségéhez vezetett Zalaegerszegen, ezért újból kimaradtam.

Csalódott voltam, de ilyen az élet, hol fent, hol lent, s az számít, hogy reagál az ember a problémákra. Nagyon szerettem volna játszani a válogatottban Horvátország ellen, de ott is kimaradtam. Nem számítottam rá, hogy visszakerülök a Ferencvárosba, de a másik kapusunknak hát problémái adódtak, s az edző újra a kapuba állított.

Kicsit ideges voltam a meccs előtt, hisz komoly próba volt ez, de szerencsére nagyon jól teljesítettem. A meccs nem volt olyan könnyű, mint azt az 5-0-ás eredmény mutatja, be kellett mutatnom egynéhány egy az egy elleni védést, s a végén a kivédett tizenegyes zárta ezt a pozitív, morálisan sokat adó meccset.

Volt pár nehéz heten ebben a szezonban, de André és a feleségem mindig sokat segített. A szerződésem júniusban lejár, de a klub már tárgyalt ügynökömmel, Carly Barnes-szal a jövőmről. A tárgyalások a télen folytatódnak és én maradni szeretnék.