Szeretnék egy pár gondolatot megosztani Veletek a kialakult helyzettel kapcsolatban, és szeretném a saját hibáimat is összegezni ami azt eredményezhette, hogy most egy kisebb válsággal kell a szakosztálynak megkűzdenie.

Kezdjük először a hibákkal, mert azt gondolom az érdekel mindenkit legjobban. Amikor felkértek erre a megtisztelő feladatra, azt gondoltam, hogy próbáljunk meg valami olyat csinálni amiből a szakosztály hosszú évekig profitálhat, egészen addig amíg az általam preferált utánpótlás felépülhet és végre lesz egy igazi jégkorong szakosztályunk.

Hibáztam amikor azt gondoltam, hogy a Fradiban először meg lehet honosítani egy játékosbarát koncepciót, ahol fő célként a nézők kiszolgálását lehet kitűzni magunk elé.

Hibáztam amikor nem kötöttem mérhető teljesítményhez a játékosok bérezését, és így is beválalltam egy aránylag magas bérezést, elég sok játékosnak.

Hibáztam a vezetőedző megválasztásánál(ezt egyedül csináltam) mert bár komoly szaktekintély Hakan Nygren, Magyarországon nem tudta átadni tudását. Azóta ezen a téren csak rohanunk, hogy utolérjük magunkat.

Hibáztam amikor azt gondoltam, hogy egy ilyen csapatra sokkal többen kiváncsiak a hazai meccseken, de nem várható el a SZURKOLÓINKTÓL, hogy mindenféle eredmény nélkül visszataláljanak a jégpályára!

Hibáztam abban is, hogy azt gondoltam, hogy a Fradi család egy ilyen kezdeményezés mellé áll, itt főleg a potentált önmagukat Fradistának gondoló emberekre gondolok, akik, segíthetnének abban, hogy a jégkorong nevetségesen alacsony költségigénye meg legyen teremtve. Természetesen vannak akik segítenek, de ha a Fradisták 2.000.000-ós számát nézzük ez ma még elenyésző számú támogatót jelent.

Hibáztam egyes külföldiek kiválasztásában, de miután Beau nem akart visszajönni, mert Amerikában kapott lehetőséget, mások után kellett nézni. Pl. Gavriljuk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Hibáztam abban is, hogy ezt az egész embert igénylő munkát, társadalmi munkában vállaltam el, ezért néha adminisztratív szempontból le voltunk maradva különböző szituációkról (pl. Ukrán játékosok vízuma-az teljesen az én saram volt, de munka mellett kicsit macerás volt elintézni). Mentségemre szolgáljon, hogy azért vállaltam társadalmi munkában, hogy minden játékosnak minden vállalt feltételét teljesíteni tudjuk, és szeretném leszögezni, hogy ez ma is így van (mármint a feltételek teljesítése).

Problémám volt a kommunikációval is, de azt is egyedül csináltam és néha nem tudtam pontosan eldönteni kinek mit kell legelőször elmondani.

Biztos van még rengeteg hibám, de most nem jut hirtelen több az eszembe, és nem is szeretnék senkit teljesen lefárasztani velük.

A jövőnkkel kapcsolatban: Nagyon kellemetlen beszélgetéseken vagyok túl, de az ilyen típusú megbeszélések soha nem kellemesek. A játékosoknak megpróbáltam elmagyarázni, hogy a teljesítményünkhöz egy másik bérezés illeszkedik, és ahazudnék, ha azt mondanám, hogy megértő és „bevállalós” fülekre találtam. Sajnos , ha a színházba 1000 helyett 150-en járnak az soha nem lehet hosszú életű, és azt se mondhatjuk, hogy a nézők a hibásak. A darab adott, lehet, hogy a színészek teljesítménye nem megfelelő. Ezen próbált a szakosztály vezetés ma változtatni. Színészeink természetesen a rendezőre és a színház igazgatóra mutogatnak, de én azt gondolom, hogy a Menedzsment felelőssége nem megkérdőjelezhető, a színészeink sem hozták azt, amit joggal elvárhattunk tőlük.

Az edzőkérdést meg kell, hogy oldjuk minél hamarabb, tárgyalunk edzőkkel, eddig kevesebb sikerrel, de bízom benne, hogy a dolog 1-2 napon belül megoldódik. Nehéz a helyzet, mert már kétszer cseréltünk edzőt, most már nincs sok lövésünk. Szeretném itt az edzőkérdésnél kijelenteni, hogy az elmúlt hetek lelketlen játékát nem lehet edzőink nyakába varrni, akik egytől egyig rendes emberek, akiket a csapat nem tudott illetve nem akart elfogadni!

Játékosfronton nem látok nagyobb problémát, lesznek távozók, és lesznek akik maradnak, Velük kell elérnünk a kitűzött célt. Nem lesz egyszerű, főleg a morális kérdések miatt, ezért kell olyan edző aki a játékosokba lelket önt és akiben bíznak.

Ezen kívül a távozni szándékozók helyet megpróbáljuk feltölteni magyar illetve külföldi fiatal játékosokkal akik szeretnének bizonyítani.

A MOL ligában halasztást kértünk, amihez jogunk van miután a csapatunk létszáma nem éri el a szükséges minimumot, azokkal temészetesen nem lehet számolni, akik új ajánlatot kaptak, és a betegeink illetve sérültjeink száma is igen magas.

Támogatóink megértik a problémáinkat, de sajnos azt kell szem előtt tartanunk, hogy saját lábunkon kell megállnunk, és ki kell építenünk egy olyan szakosztályvezetést, akikkel hosszú távon biztosíthatjuk a teljes szakosztály finanszírozását.

Remélem megértitek az érveimet és elfogadjátok a bocsánatkérésemet a hibáimért, de a mai napig az a cél vezérel, hogy a Fradihokit visszategyük az Őt megillető helyre a hazai jégkorong térképen!!!

Üdvözlettel: Csabai Gábor.