Legendás játékosunk nagyon optimista,hiszen sikerült neki a csontvelő-átültetés.Mi is reméljük,hogy minél hamarabb meggyógyul.

gazából csak a szűkebb régióban, a Jászság fővárosában tudják, hogy a Ferencváros nyolcvanas évekbeli legendás centere – 105 mérkőzésen 46(!) gólt szerzett -, a hajdani gólkirály, Dzurják József Jászberényből indult “világhódító” útjára. Az ikladi származású, ma már 48 éves sportember középiskolás korában került Berénybe, ott érettségizett, ott kezdett el futballozni – kölcsönben szerepelt a Jászárokszállás színeiben -, s onnan indult el karrierje. Az élvonalban szerepelt a Békéscsaba, a Diósgyőr, a Ferencváros, a III. kerületi TTVE és a Vác együttesében, légióskodott Németországban, és ontotta a gólokat Ciprus legnépszerűbb csapatában, az Omoniában is. Magyarországon és Ciprusan is nyert bajnoki címet, volt kupagyőztes és gólkirály. Hiába a sportszerű életmód, hiába a tökéletes fizikai állapot, a leukémia őt sem kímélte.

- Visszavonulásom után edzősködésre adtam a fejem, dolgoztam Dunakeszin, Diósgyőrben, a BVSC-nél, a Videotonnál, a Fradi utánpótlásánál, Sisa Tibivel az U19-es válogatottnál, Bicskei Bercivel Malájziában. Legutóbb a Maldiv-szigeteken ültem a kispadon, tavaly nyáron tértem haza. Kálváriám igazából utána kezdődött – tudtuk meg a szurkolók által mind a mai napig csak Csöpiként emlegetett sportembertől. – Szokásomhoz híven játékra jelentkeztem a Fradi öregfiúk csapatában. Heti három alkalommal fociztunk, ám valahogy nagyon gyengének éreztem magam, néhány méter futás után már menni is alig tudtam. Elmentem a Sportkórházba, ahol összefutottam egy belgyógyász ismerősömmel, aki teljes kivizsgálásnak vetett alá. Semmit nem találak, csupán a vérképem nem volt jó, emiatt novemberre visszarendeltek kontrollra. Újabb vérvétel, majd mivel még rosszabb volt az eredmény, mint annak előtte, azzal a lendülettel már küldtek is tovább a László Kórházba. Csontvelő-mintát vettek. Másnap csörgött a telefonom, az orvosom volt. Nem kertelt: jó lenne, ha lerendezném a legsürgősebb dolgaimat, s másnap reggel befeküdnék a kórházba, mert nagy a baj, előrehaladott leukémiám van, azonnal meg kell kezdeni a kezelést, mondta.

Ettől kezdve brutális kemoterápiás kezelést kapott Dzurják József. Háromszor egy héten keresztül, napi 24 órában bombázták szervezetét. Az első hetet követően semmi változás nem történt, s ez megrémisztette az orvosokat is. Egy új, Németországban már alkalmazott, még durvább kemoterápiát alkalmaztak a második hét napban. Ekkor már ugrásszerűen javultak az eredmények, míg korábban 20 százalék volt a beteg sejtek aránya, ez lecsökkent 1 százalék alá. A harmadik héten már jók voltak a leletek, de egy gombás fertőzés miatt az egyébként szükséges negyedik kezelést nem kaphatta meg a játékos. Ennek ellenére mindenki, orvos, beteg, rokonok, barátok fellélegeztek, mikor 2010. februárjában megindult a sejtképződés, s áprilisra eltűnt a gomba is szervezetéből. Csöpi immunrendszere egyre erősödött, a havi ellenőrzések folyamatos javulást állapítottak meg, így semmi nem indokolta az elmaradt negyedik kezelés pótlását.

A nyáron újra edzésbe állt, ismét lejárt a futballpályára, s már a játékba is beszállt.

- Az augusztus végi kontroll sajnos újra vérszegénységet állapított meg. Ekkor úgy döntöttek az orvosaim, hogy mivel a nővérem jó donornak, csontvelő átültetést vetnek alá. Előtte szeptemberben újabb kemoterápiát kaptam, majd október 18-án megtörtént a dolog. Marcsi egyik karjából 4 órán keresztül vették le a vért, és egy speciális eljárás után a másik karjába visszaadták. A számomra szükséges vért tasakból, infúzión keresztül kaptam meg. Két hét után derült ki, hogy a sejtek megtapadtak, az átültetés sikerült. Most száz napon keresztül, 2011. január 18-ig steril szobában töltöm a napjaimat. Ikladon, az édesanyámnál sikerült kialakítani a szükséges helyiséget. Nagyon oda kell figyelni az étkezésemre, s hetente visznek ellenőrzésre a kórháza. Remélem, most már tényleg túl vagyok a nehezén. Meg akarok és meg is fogok gyógyulni. Megható a barátok, ismerősök aggódása, szeretete. Egykoron a berényi ificsapatunk (Pecha, Rostás, Buckhár, Krasnyászki, Czigány, Deme) országos hírű volt, s a régi játszótársak a jelek szerint nem felejtettek el. Nem lehetek nekik eléggé hálás.