Amikor tavaly megmentette a kieséstől a Paksot az idény közben beugró Kis Károly, majd távozott csapatából Tököli Attila, Horváth Sándor, Nikolov Balázs, Zováth János, Völgyi Dániel, Urbán Gábor és Weitner Ádám, miközben az érkezők névsora csak vagonnyi gúnnyal volt nevezhető impozánsnak, a szakember egészen biztos lehetett abban, hogy az utolsó fordulókra marad izgulni valója. De ha akkor írtuk volna le, hogy a csak magyarokat foglalkoztató egyesület az ezüstcsata abszolút esélyeseként indul harcba az utolsó előtti fordulóban, minden bizonnyal köznevetség tárgyai lettünk volna.
Mi tagadás, joggal.
Tudjuk, ez a magyar élvonal már messze nem az, ahol a rádióriporter által egyetlen ismert labdarúgó, Zsengellér „Ábel" a tájékozódási pontja a közvetítésnek, nem ismerik fel karika lábairól messze földön Schlosser „Slózit", nem finomkodik az ötösön Sárosi Gyurka, nem nevetnek a szurkolók bajszuk alatt, amikor bajnoki közben összevész Puskás Öcsi és Czibor Zoli, nem kapnak idegzsábát tízezrek Albert Flóri csípőre tett kezétől, nem szidják a szövetségi kapitányt, hogy most már tényleg kipróbálhatná végre a kétszeres gólkirályt, a gólyalábú Dunai Antit, nem kapnak százezrek sokkot Nyilasi „Bólints" Tibi váratlan visszavonulásától, nem csordázunk „Mexikó, Mexikó!" kórust a világbajnokságról hazatért válogatottaknak. Sőt, lassan már becézni is elfelejtjük legjobbjainkat...
Mindezzel együtt megsüvegelendő az a tény, hogy az idény előtt sokak által lesajnált Kis-csapatnak két fordulóval a vége előtt három pontot kellett bezsebelnie az ezüstérem megszerzéséhez. És új idők szavai ezek: először a tavaszra középcsapattá erősödött Vasassal, majd a szinte biztos kieső MTK-val mérkőzve.
Jobban kezdte a mérkőzést a jó formában lévő, ma elméletileg új játékrendszerrel kísérletező Vasas, az első gólhelyzetet éppen az a Lisztes Krisztán alakította ki, aki a télen igazolt a Pakstól a fővárosiakhoz (meg is kapta a találkozó előtt a Ligakupa-aranyérmet), majd a debütáló Nagy Patrik adta vissza háttal és sarokkal a labdát Rezes Lászlónak, aki elől Éger László mentett becsúszva az ötösön. Szemmel láthatóan félték egymást a felek az első félidőben, így aztán nem láttunk viharos támadásokat és életképes kontrákat, sarabolós mezőnymunkát annál inkább. A 43. percben aztán gólt is: Magasföldi József vette el a labdát erőszakosan a Vasas védőjétől, Gáspár Józseftől a jobb oldalon, majd Kiss Tamás adta be a játékszert, amelyet pár lépésről Böde Dániel bombázott a hálóba (1–0).
Beküldte Lázok Jánost, majd Beliczky Gergőt is a második félidőre Komjáti András, a vendégek mestere, mégis a paksiak veszélyeztettek többször, ám Németh Gábor sokáig hozta tavaszi jó formáját, és mindannyiszor hárított. A 68. percben azonban sem ő, sem a Nagy, Gáspár duó nem állt feladata magaslatán, így Böde közelről a hálóba stukkolhatta Csehi Tamás bal oldali beadását (2–0). Három perc múlva pedig már mesterhármasnál járt a hazaiak gólzsákja: Kulcsár Dávid kezezett a tizenhatoson belül, a büntetőt pedig Böde nemes egyszerűséggel felbombázta a léc alá (3–0).
Az utolsó negyedórára teljesen szétesett és beszorult a Vasas, a Paks pedig örömjátékkal ünnepelte az ezüstérmet jelentő győzelmet. A Ligakupa-győzelem mellé megszerezte tehát a bajnoki ezüstöt is a Kis-csapat. Te jó ég, ki gondolta volna ezt a nyáron?
Nagy nap ez a mai Pakson, és százaknak igen messze van még a vége, de meg is kell adni a módját az ünnepségnek: ma lett Kis Károlyból a magyar futball Nagy Károlya...
NYILATKOZATOK Az első félidőben feszülten játszottunk, sok volt a pontatlanság, de az első gól sokat segített – nyilatkozta a lefújás után Kis Károly. – A második játékrészben aztán látványos támadásokat vezettünk, szép gólokat szereztünk, megérdemelten nyertünk, és tettük fel az i-re a pontot. Hogy kinek mondanék köszönetet az egész idényért? Elsősorban a vezetőknek, akik megteremtették a jó szereplés feltételeit, aztán persze a srácoknak, akik végig nagyszerűek voltak, a nekem sokat segítő edzőkollégáknak és nem utolsósorban nagyszerű szurkolóinknak. Büszkeséggel tölt el, hogy magyar játékosokkal értük el a sikert, amely nagy felelősséggel jár, hiszen hamarosan nemcsak Paksot fogjuk képviselni, hanem egész Magyarországot. A hétvége azonban az ünneplésé, és ígérem, kihasználjuk az alkalmat!
„Görcsösen kezdte a mérkőzést a csapat, ami abból adódott, hogy tudtuk, a saját kezünkben van a sorsunk – mondta a lefújás után a hazaiak csapatkapitánya, a büntető rúgásának lehetőségét Bödének átengedő Éger László. – A gól után sokkal magabiztosabbá váltunk, megérdemelten győztünk. A csapat egyik legnagyobb érdeme, hogy mindegyik mérkőzésen valaki hozzá tudott tenni valami pluszt, amivel eredményesek lettünk.”
Kiss Tamás a mérkőzés egyik legjobbja volt számtalan remek passzával.
„Hatalmas öröm és óriási élmény ezüstérmesnek lenni, ami annak köszönhető, hogy az egész szezonban csapatként munkálkodtunk, a mérkőzéseken a fordulópontokból mindig jól jöttünk ki” – vélekedett a játékos, aki hét éve futballozik Pakson.
Kiss Magasföldi Józseffel vállvetve készítette elő a Paks első találatát.
„Jó döntés volt ide jönni, hiszen mindenki egy irányba tart, és a becsületes munkának meglett a gyümölcse – értékelt Magasföldi, aki a nyáron érkezett a Kis-csapathoz. – Elsődleges célunk a minél jobb szereplés volt, a bajnoki ezüst pedig óriási élmény egy olyan klubnál, amelynél mindenki becsületesen végzi feladatát.”
A pillanatnyilag harmadik Ferencváros a vasárnapi egyetlen találkozón a Haladás vendége lesz, míg a negyedik és ötödik, azaz az új vezetőedző, Kondás Elemér irányításával szárnyakat kapott címvédő Debrecen és a ZTE egymással csapott össze Zalaegerszegen.
Nem tudni, hogy a tét hatott-e negatívan a csapatokra, mindenesetre leginkább csak „helyzetecskéket" lehetett feljegyezni. A DVSC-nél volt többet a labda, de nem tudott igazán élni mezőnyfölényével. Illés Gyula volt a legaktívabb a vendégek részéről, de az ő próbálkozásait sem kísérte siker.
Az első komolyabb ZTE-helyzetre fél órát kellett várni, ekkor a tizenhatosra befejelt labdát Rajcomar lőtte el kapásból, nem sokkal a bal alsó mellé. A szünetet jelző sípszónál mindenki joggal remélhette, hogy a folytatásra felpörögnek a csapatok.
Így is lett, a második játékrészt újra a vendégek kezdték aktívabban, és ezúttal már a helyzetek sem maradtak el. Az sem törte meg a lendületüket, hogy Illés kivált a középpályáról, ezért Czvitkovics Péter állt be a helyére.
A 68. percben Matej Miljatovic esett rá Adamo Coulibaly lábára, amiért büntetőhöz jutott a Loki, Bódi Ádám pedig a balra mozduló Vlaszák Géza mellett a jobb alsó sarokba lőtt (0–1).
Nem örülhettek azonban sokáig a vendégek, hamar érkezett a „válasz″: Ivan Delics bal oldali szabadrúgása után Ramos fejelte előre vetődve a saját kapujába a labdát (1–1).
A hajrára igencsak megélénkült a mérkőzés, Coulibaly lábában ott lehetett volna a győztes gól, de Yannick passza után nem találta el a kaput. Nem változott az állás a lefújásig, a döntetlennek leginkább a Ferencvárosnál örülhetnek.
KONDÁS SZERINT GYŐZELMET SZALASZTOTT EL CSAPATA
CSANK JÁNOS (ZTE): – Hazai mérkőzés volt, szerettünk volna győzni, sajnálom, hogy nem sikerült. Februártól nagy menetelésben vagyunk, heti két mérkőzést játszottak a fiúk, és ma is érezhető volt, hogy néhányan fejben már ki-kihagynak. A pontatlanságok megakadályozták, hogy folyamatos legyen a játékunk, az ellenfél könnyebben jutott labdához. Hogy mit jelent ez az eredmény a harmadik hely szempontjából? A korábban elhullajtott pontok miatt tudtuk, hogy az utolsó két fordulóban hat pont kell...
KONDÁS ELEMÉR (DVSC): – Öngól volt? (reagált a szakvezető a ZTE gólját illető riporteri felvetésre) A kispadról nem láttuk, visszanézni értelemszerűen még nem volt időnk... Elszántan, nagy akarattal játszott a csapat, folyamatosan ellenfelünk kapuja előtt voltunk, a hazaiak egyenlítése után is volt százszázalékos helyzetünk. Úgy érzem, benne volt a győzelem a csapatban, sajnálom, hogy nem sikerült.
AZ ÁLLÁS
1. Videoton FC 28 17 7 4 57–27 +30 58
2. Paksi FC 29 16 5 8 50–35 +15 53
3. Ferencvárosi TC 28 14 4 10 46–42 +4 46
4. Debreceni VSC-TEVA 29 12 10 7 52–41 +11 46
5. Zalaegerszegi TE FC 29 13 6 10 48–46 +2 45
6. Kaposvári Rákóczi FC 28 13 4 11 41–39 +2 43
7. Újpest FC 28 11 6 11 45–37 +8 39
8. Vasas-Híd 29 11 6 12 33–45 –12 39
9. Győri ETO FC 28 9 11 8 37–33 +4 38
10. Szombathelyi Haladás FC 28 10 7 11 39–34 +5 37
11. Budapest Honvéd FC 28 10 7 11 32–34 –2 37
12. Kecskeméti TE-Ereco 28 11 2 15 48–52 –4 35
13. Lombard Pápa Termál FC 28 10 5 13 39–47 –8 35
14. BFC Siófok 28 7 10 11 25–36 –11 31
15. MTK Budapest 28 7 6 15 30–45 –15 27
16. Szolnoki MÁV FC 28 4 6 18 24–53 –29 18
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
