Prukner László külön is elbúcsúzott Dragóner Attilától a meccs után. Vezetőedzőnk arról beszélt, neki milyen volt együtt dolgozni a rutinos védővel.

- Amikor az Üllői útra érkeztem, azzal kellett szembesülnöm, hogy nem volt olyan mag, váz az öltözőben, akire támaszkodni tudtam volna. Dragóner akkor épp sérült volt, és az egyik szemem sírt, a másik nevetett emiatt. Olyan hírek jöttek ugyanis róla, hogy befolyásolja a közönséget, ő irányítja a drukkerek nagy részét, edzőbuktató játékos hírében állt. Innentől kezdve így álltam neki a közös munkának. Aztán szépen lassan felépítették őt az orvosok, a kollégák, és amikor olyan helyzetbe került, hogy játszhatott, már ősszel megadtam neki a lehetőséget, egy gesztust tettem ezzel felé. Később a csapattanácsba is jelöltem, szavazati joggal rendelkezett. A tél folyamán volt egy őszinte beszélgetésünk, ahol azt kértem tőle, fogadja el az érveimet. Arról beszéltünk, hogy neki ez lesz az utolsó szezonja, tolerálja azt, hogy vannak fiatalabb játékosok, akiknek a szerepeltetése a jövő miatt fontos. Lehetnek, akiket kihagyok miatta, aztán ő abbahagyja a focit, és így elveszítjük nem csak őt, hanem másokat is. Ő akceptálta ezt, ez a legtöbb, amit ezért a csapatért tehetett. A csapat eredménye a legfontosabb - ezt mondta akkor is, ez pedig egy óriási gesztus volt a részéről.