A Blikk készített riportot egykori legendás játékosunkkal.

Budapest ‒ A magyar futball jövő­jéért dolgozik a ferencvárosi legenda, Nyilasi Tibor (56). A 70-szeres válogatott labdarúgót hosszú ideig kérlelték, hogy újra kispadra üljön, de nem vállalt edzői szerepet.

Csányi Sándor (58), a magyar fociszövetség elnöke viszont sportigazgatói állást ajánlott neki, és a sportág honi legendája igent mondott. Igazi kincskeresővé vált: az a vágya, hogy a futballunknak ismét legyenek csillagai, és a mostani 98 ezer ifjú játékos helyett néhány év múlva 200 ezer legyen az országban.

– A Fradi után több egyesület is megkeresett, de úgy gondoltam, az én zöld-fehér kötődésemmel sehol sem lenne sokáig maradásom – mondta Nyilasi.

Amikor Csányi Sándor lett a futballszövetség elnöke, a fociról szóló beszélgetésre invitálta Nyilasit.

– Egy hét elteltével telefonált újra, akkor kérdezte meg, lennék-e sportigazgató. Végiggondoltam, mi vár rám, majd igent mondtam – mesélte az 1981-ben európai Ezüstcipőt nyerő excsatár.

Azóta szinte éjjel-nappal dolgozik. Délelőtt félt tíz táján érkezik a szövetségbe, és sokszor még éjfélkor sem tér nyugovóra a munkája miatt. A kollégáival elkészítette az Út az európai futball élvonalába címet viselő szakanyagot, a Bozsik-programot, ő felügyeli a futsal, a női, az amatőr és a strandfoci fejlődését is.

Előadásokat tart, meccsekre jár, a válogatottakat irányító kollégáival konzultál.

– Nyugaton hagyják focizni a 13-15 éves srácokat. Itthon viszont kimarad az életükből a játék öröme. Éppen ezért lett Hagyd játszani a gyerekeket! a jelszavunk. Számomra a holland PSV Eindhoven szélsőjéé, Dzsudzsák Balázsé a mintakarrier. Türelemmel készítették fel, s bár tudták, mekkora tehetség, nem kufárkodtak vele. Aztán egyszer csak leszállt Hollandiában a repülőgépről, és gólt lőtt az Ajaxnak. Ha a munkánk révén rá, Törőcsik Andrásra, Détári Lajosra vagy Gera Zoltánra emlékeztető fiatal labdarúgókat látunk újra a pályákon, elégedett leszek.

Az igazgató ugyanakkor lelki válságban is van – magánokból.

– A bal térdemben olyan nagy a kopás, hogy többé nem húzhatok stoplist – kesergett Nyilasi. – Ám ez legyen a legnagyobb bajom, hiszen büszke vagyok arra, hogy tehetek valamit a futballunkért.