A Magyar Nemzet jegyzete: újra Európában a Ferencváros!

Sorban állnak a szurkolók a jegypénztárnál, ami egy héttel a mérkőzés előtt meglehetősen biztató – adta hírül a Ferencváros labdarúgócsapatának szurkolói oldala. A hír annál is inkább figyelemre méltó, hogy a Fradi jövő csütörtökön nem a Manchester United vagy a Real Madrid gárdáját fogadja az Európa Ligában, csak az örmény Ulisess FC lesz a nemzetközi porondra hat év után kilépő FTC vendége.

Annak, hogy ekkora a várakozás a Fradi európai szereplése előtt, több oka van. Elsőként említhetjük a hatéves böjtöt, a Ferencváros ugyanis utoljára a 2004/2005-ös idényben végzett nemzetközi indulásra feljogosító helyen az NB I-ben, a csapat akkor ezüstérmet szerzett a Debrecen mögött. A következő évben aztán jött a kudarcnak számító hatodik hely, majd a kizárás, amelynek eredményeképpen az FTC három idényt húzott le a másodosztályban. A visszatérés sem sikerült fényesre, a csapat elsőre csak a hetedik helyet szerezte meg, az idén viszont kiizzadta a bronzérmet. Hasonló sikertelen időszak régen volt a Fradi életében, a szurkolók így kifejezetten éhesek a sikerre. Ennyi kudarccal végződő szezon után így még egy örmény csapat is lázba tudja hozni a drukkereket.

Van azonban más oka is annak, hogy az FTC-szimpatizánsok bizakodva tekintenek a jövőbe, a csapat háttere ugyanis hosszú évek, talán évtizedek után rendeződni látszik. A labdarúgócsapatot működtető cég ugyan jelenleg még angol tulajdonban van (ez heteken belül megváltozhat), de a társaságot már magyarok irányítják. Sőt, nemcsak hogy magyarok, hanem fradisták, és ennek jeleit a szurkolók is érzékelik. Az egyik legfontosabb, hogy a vezetők – elődeikkel ellentétben – kendőzetlen őszinteséggel beszélnek a költségvetésről, pénzügyekről. A változást az egyik prominens szájából elhangzott mondattal lehet a leginkább érzékeltetni, aki azt mondta, hogy 2011–2012-ben körülbelül 700 millió forinttal lesz karcsúbb a csapat költségvetése, mint a tavalyi idényben, de a kevesebb több lesz. Az ellentmondás csak látszólagos, ez a vezetés ugyanis nem a Fradiból, hanem a Fradiért él és dolgozik. Nem ígértek csillogó stadiont, azonnali Bajnokok Ligája-indulást és dollármilliókat, csak rendet. Ez utóbbira pedig lényegesen nagyobb szükség volt és van a Ferencváros háza táján, mint önjelölt megváltókra.

Tovább erősíti a szurkolók bizalmát, hogy a klub vezetői annak ellenére tervszerűen és ésszerűen igazolnak, hogy hatalmas összegek ezúttal sem álltak rendelkezésükre. A szabadon igazolható játékosok most mégsem Trinidadból és Jamaicából, hanem Hollandiából, Németországból és Brazíliából jöttek, és bár az új alakulat még csak két edzőmeccsen aratott győzelmet tud felmutatni, a helyzet mégis reményt keltő.

A megújított csapat ráadásul új, átlátható és tiszta rendszerben kapja a fizetését. Igazán nagy pénz csak az eredmények után jár majd, de az ígéretek szerint mindenkinek időben és a törvényeket betartva folyósítják a járandóságát. A Fradinál látszólag véget ért a magyar labdarúgásra jellemző feketepénzek korszaka.

A már-már hagyományos pesszimizmuson kívül csak egy dolog van, ami árnyékot vet a Ferencváros jelenére, mégpedig az, hogy alig van saját nevelésű játékos a keretben, a színt manapság leginkább a külföldiek viszik a csapat játékába. A vezetők erre éreztek rá, amikor szerződést kínáltak Lisztes Krisztiánnak, a Fradi fénykorában zseniális egykori karmesterének. Lipcsei Péter és Dragóner Attila után kellett valaki, aki viszi a zászlót, aki hitet ad a fiataloknak, aki igazi fradista. A mai, talán szépreményű csapatból ugyanis a magyar példaképek hiányoznak, de azok nagyon. Talán nem sokáig.

Borsodi Attila – MNO