A Diósgyőr vezetőedzője szerint nem a Prukner-Benczés csata lesz előtérben ma este.

A Diósgyőr az NB I első fordulójában gyakorlatilag kiütötte a Zalaegerszeget, a 4-1-es siker után sokan újabb futball lázról beszélnek Miskolcon. A csapat vezetőedzője az a Benczés Miklós, aki a hazai szakemberek közül egyelőre talán kevésbé van reflektorfényben, ám Diósgyőrben mindenki tudja, mit is tett az elmúlt években a klubért. Amikor kellett, beugrott, mindezt úgy, hogy saját szavaival élve ő sosem akart igazán vezetőedző lenni. A fiatal szakember a pepsifoci.hu-nak adott interjújában beszél arról is, hogyan tudtak korábbi spanyol első osztályú játékosokat Miskolcra csábítani, szót ejt arról is, miért a vasárnapi ellenfél Prukner Lászlónak köszönheti talán a legtöbbet, de miért irtózik attól, hogy az ő személye kerüljön előtérbe az FTC-DVTK meccs során. Kiderül az is, milyen a viszonya Leisztinger Tamással, de szóba kerül egy egészen sikertelen korszak is. A pepsifoci.hu interjúja Benczés Miklóssal.

Tulajdonképpen 42 évesen hányadszor is lett a Diósgyőr vezetőedzője? Van forrás, amely szerint harmadszor, van, aki szerint negyedszer.
- Őszintén szólva, nekem is össze kell számolnom. Pár éve Csank János érkezése előtt nem volt, akivel elkezdjék a felkészülést, akkor velem kezdték meg. Majd 2009-ben voltam két mérkőzés erejéig megbízott vezetőedző, később Sisa Tibor távozása után vezettem újra én a téli felkészülést egy rövid ideig. Aczél Zoltán kinevezése előtt is velem zajlott az alapozás egy jelentős része. Annak örültem, hogy az említett felkészülések után szinte mindig győzött a végül kinevezett szakemberrel a csapat, azaz valamit talán én is hozzátettem ezekhez. Nekem ez ugyanolyan öröm volt, mintha én maradtam volna a csapat vezetőedzője, és velem nyertek volna. Visszatérve a kérdésre: legutóbb pedig a kiesés évében kaptam felkérést, amikor már elment a szezon. Először csak négy meccsre, majd az NB II-es szezonra véglegesen kineveztek.

Tehát legalább ötször kellett beugrania ugyanannál a klubnál pár év alatt, ez 42 esztendősen alighanem világrekord. Egyben lehet, kevésbé hízelgő, hiszen amikor baj volt, mindig akkor hívták. Nem félt attól, hogy örökre megmarad a tűzoltó szerepkörében?
- Nem, ugyanis sokáig egyáltalán nem voltak vezetőedzői álmaim. Ha nekem a pályám elején azt mondta volna valaki, hogy „Miklós, életed végéig pályaedzője lehetsz a Diósgyőrnek”, aláírtam volna az elém tett papírt. Én nagyon szerettem pályaedző lenni, nem nagyon gondolkodtam abban, hogy egyszer vezetőedzőként dolgozzak Diósgyőrben vagy másutt. Rendre kiváló szakemberekkel dolgozhattam együtt, mindenkitől sokat tanultam, idővel egyre nagyobb lett a tapasztalatom, de a végső lökést más adta meg. Indult egy Pro licences tanfolyam, ahol az azt vezető Prukner László erősített meg abban, hogy ha egyszer felkérnek erre a posztra, el kell vállalnom a feladatot. Ezt a mai napig nagyon köszönöm neki, mert nagyon nagy lökést adott. Ez volt az egyik ilyen lépés az idáig vezető úton, a másik pedig az, amikor Szentes Lázárt kinevezték szakmai igazgatónak, ő pedig Dudás Hunor ügyvezetővel karöltve felkért a feladatra, hogy tartósan irányítsam a csapatot. Ez életem egyik legjobb döntése volt, hiszen így bajnokcsapat edzője lehettem, még ha csak az NB II-ben is.

Akkor a hétvégi meccsnek Prukner László ellen külön pikantériája lesz.
- Én ebből nem akarok ilyen kérdést csinálni, még véletlenül se. Tőle nagyon sokat tanultam, előtte is felnéztem rá, azóta is, de ez az összecsapás nem szólhat a kettőnk párharcáról.

Csak azért kérdem, mert az idénynyitó előtt azt mondta, ha Ön játszana Csank János ellen és nem a csapatok egymás ellen, esélye sem lenne. Ez a nyilatkozat akkor a kellő udvariasság volt?
- Biztos, hogy számít egy meccsen, hogy kinek mekkora a rutinja. Egy biztos, nagy tisztelője vagyok Csank Jánosnak, számomra ő a hazai edzői kar egyik ikonja. Dolgozhattunk is már együtt, tudom, milyen jó szakember. Nem akartam egyébként, hogy erre legyen kihegyezve a párharc, hogy mester és tanítvány csatájáról beszéljenek, mert szerintem nem szerencsés ezt így párhuzamba tenni, bár tény, a média számára valóban érdekes lehetett a kijelentésem. De nem Benczés játszott Csank ellen, hanem a DVTK a ZTE ellen, mint ahogy most sem Prukner-Benczés csata lesz, hanem FTC-DVTK.

Csank mivel engedte útjára a meccs után? Borsodi kötődésű emberként csak volt pár biztató szava a térség egyik fiatal, nagyreményű edzőjéhez?!
- Gyakorlatilag elvitte az időnket a sajtótájékoztató, csak egy rövidebb beszélgetésre volt lehetőségünk. Sportszerűen gratulált, elmondta azokat, amiket előtte a TV-nek is, hogy nem kellemes ilyenkor olyan csapat otthonában kezdeni, aki épp feljutott, pláne nem, ilyen hangulatban. Szerinte mindenkinek nehéz dolga lesz majd Diósgyőrben, és most ők szaladtak bele ebbe a pofonba.

Akkor ezen a napon jöhetett volna bárki a hazai mezőnyből?
- Jönni jöhetett volna, csak nem biztos, hogy mindenkit le tudtunk volna győzni... De nem is ezzel kell foglalkoznunk, most a ZTE-t kellett megvernünk, rájuk készültünk. De az is igaz, hogy mindenki ellen győzelemre akarunk játszani.

Felvállalja ezt most hétvégén is, a Fradi-pályán is? Érez egyébként bármi különöset az Üllői úti látogatás előtt?
- Álszentség az, ha valaki azt mondja, nem más neki a Fradi elleni meccs. Ismerem a szurkolóink vágyait, megfogalmazódik a részükről is egyfajta elvárás a párharc során. Ez két nagy tradícióval rendelkező klub nagy csatája lesz, hatalmas táborokkal. Nagyon kevés ilyen hangulatú meccs lesz a szezonban, mint a vasárnapi, bár most nem mi leszünk többen, de bízom a drukkereink támogatásában és nagyszámú jelenlétében. Természetes, hogy az Üllői úton is szeretnénk eredményesek lenni, miért mondanánk le előre a győzelemről is? Teljesen más célokért küzd a két csapat, de a sport arról szól, hogy az egyik megpróbálja a másikat legyőzni. Lehet, a lefújás után azt mondom majd, hogy a játék képe alapján megfelelne az iksz, de a meccs előtt azért ne az egy pont legyen már a cél! Persze, ehhez a Ferencvárosnak is biztosan lesz majd 1-2 szava.

Az NB II megnyerése vagy a mostani győztes idénynyitó után volt népszerűbb?
- Hihetetlen, mekkora különbség van az NB II és az NB I megítélése között. Bár mégiscsak bajnokok lettünk pár hete, ennyi gratulációt akkor sem kaptam, mint most. Egy egyik népszerű internetes közösségi oldalon például a családommal vacsorameghívást kaptunk egy helyi étteremtulajdonostól, de sok hasonló kedves gesztussal találkoztam.

Ön szerint futball-láz van most Diósgyőrben?
- Szerintem igen, de legalábbis annak a kezdete. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt minél tovább fenntartsuk, tényleg csak rajtunk múlik, mi marad meg ebből tartósan. Ha jó eredmények jönnek, az itt egészen biztosan párosodik a jó hangulattal. Most kint volt 7-8 ezer ember, ami a teljes lakosságnak legalább az 5%-a, ami nem kevés, ennyi ember szórakoztatásáért „felelősnek lenni” nagy dolog.

Elérhető az a szintű hangulat, láz újra, ami a „nagy” Tornyi-korszakot jellemezte a 90-es évek végén?
- Szerintem már elértük, már az NB II-es bajnokavató is azt a korszakot idézte. Én azt az időszakot szurkolóként éltem meg, most meg a pályán, ünnepeltként, óriási élmény volt mindkettő. Azt például nem szabad elfelejteni, hogy 10 év nagy idő, azóta vagy 30-40 ezer emberrel kevesebben laknak a városban, ha ezt is figyelembe veszem, akkor a mostani a szurkolói létszám arányaiban már most übereli azt a korszakot. Abban is biztos vagyok, hogy nem fogunk mindig nyerni, lehetnek majd nehéz napjaink is, de nem szabad senki örömét visszafogni. A realitás mindig egészségesebb dolog, de ha valaki most a fellegekben jár, nem kell lerántani a földre, meg kell hagyni az örömre a lehetőséget. Arra mindenesetre jó lehetnek az ilyen meccsek, hogy az ember feltöltődjön, és jusson ebből a nehezebb időkre is, amikor egy-két kudarcot is el kell majd viselni. Aminek én nagyon örülök, hogy nagyon sokat változott a hangulat az évek során, előnyére. Ha van családbarát légkör, akkor a miskolci az. Megvannak a fanatikusaink, de rengeteg hölgy, gyerek van ott a lelátón, a klubvezetés nagyon jó irányba ment el ezen a téren, tényleg remek munkát végeznek.

És mikor vezényli legközelebb a tábort? Legutóbb azt mondta, azért ment olyan jól a bajnoki cím megszerzése után, mert előtte napokig a családjával gyakorolt otthon.
- Azt csak poénból mondtam, bár mégsem volt teljesen vicc. A 2 éves keresztfiammal, Zalánnal valóban napokig hangoltunk, a "Hé, fiúk!" kezdetű dalt már most kívülről fújja.

Amikor 2009-ben megbízott vezetőedzőként bemutatkozott a DVTK színeiben Nyíregyházán, azt mondta, a fia születéséhez hasonló élményekkel gazdagodott. Azóta hányszor élhette még át a "szülés pillanatait"?
- Csak a pályán, ott voltak egészen fantasztikus pillanataink. Például amikor most tavasszal nyertünk Nyíregyházán, vagy később kétszer is megünnepelhettük a bajnoki címünket, azok mind olyan felejthetetlen élmények, mint amit 2009-ben éreztem.

Ön szerint a mostani korszaka meddig fog tartani Miskolcon?
- Fogalmam nincs, én nem tervezgetek előre évekre, legfeljebb napokra. Most csak a körül forog a világ, hogy az FTC is ellen eredményesek legyünk. Ha előre tervezgettünk volna az NB II-ben, most aligha lennénk itt, a másodosztályban is csak hétről hétre lépegettünk előre, nem az vezérelt, hogy hány pont hátrányt kell még ledolgoznunk a Nyíregyházával szemben. Tettük a dolgunkat, és egyszer csak az élen találtuk magunkat.

Állítólag pályafutása elején akár végleg el is mehetett volna a kedve a vezetőedzői szerepkörtől, mert a hírek szerint Hejőcsabán 17-ből 17 szer kapott ki a csapatával.
- Így van, ez is én voltam, felvállalom. Az első vezetőedzői szerepköröm előtte Arnóton volt, miután elküldtek Miskolcról. Az egy szép és egy nagyon sikeres időszak volt, például Szabad Kupa-döntőt játszhattunk. Majd később, amikor egy fél évig nem volt edzői munkám, jött egy megkeresés Hejőcsabáról. Tudtam, hogy irtózatosan nehéz helyzetben voltak, 0 forintért és forintból játszanak. Én éreztem magamban az ambíciót, úgy hittem, velem majd minden másként lesz, de ott, akkor túlértékeltem magam. Azt gondoltam, Benczés Miki mindent megold, de nem ment. Volt, hogy 3-4 játékos járt edzésre, de végigcsináltuk. Az volt a legnagyobb eredmény, amit akkor elérhettünk az adott körülmények között, hogy minden egyes meccsen ki tudtunk végül állni. Megérte, mert a csapat életben maradt, és bent is, mert volt, aki visszalépett. Hiába nem szereztünk egy pontot sem, jó tapasztalat volt az az időszak, megtanultam például azt, hogy nem szabad mindent elvállalni.

Diósgyőrben most nincsenek ilyen gondok, stabil a háttér. Milyen gyakran beszélt eddig az ezt biztosító tulajdonossal, Leisztinger Tamással? Hogy látja, mennyire ért a focihoz?
- Egyszer fociztam már vele, ügyesen játszik, de akkor komolyabb elmélkedésbe nem mentünk bel, talán, ami a késik, nem múlik. Utoljára a bajnokavatás után találkoztunk, de neki nyilván nem csak a focival kell törődnie, üzletemberként sok más dolga akad. Őt Sánta Gergely képviseli a klubnál, ő gyakran megfordul körülöttünk. Nem az én tisztem megítélni, de az alapján, amit én tapasztalok, Leisztinger úr kiváló munkatársakat talált maga mellé, akik remekül vezetik a futballvállalkozást.

De azt tudja, hogy mik a milliárdos tulajdonos tervei a futballban?
- Ezt nem tőlem kellene megkérdezni, ez nem az én asztalom. A stabilitás megvan, de ami különösen fontos, hogy a tiszta viszonyok, az átláthatóság minden szinten érződik. Az elmúlt bő tizenöt évben ilyen állapotok biztosan nem voltak Miskolcon.

Elárulja, hogyan kerülnek jó nevű spanyolok Diósgyőrbe? Luque-t, Gallardo-t mivel tudták idecsábítani? Hiába a stabil háttér, aligha tudnak nekik sokkal többet fizetni, mint a spanyol klubok.
- Erre pedig Szentes Lázár tudna pontosan válaszolni.

Miért, ő dönt az átigazolásokról?
- Nem, de ő térképezi fel azokat a játékosokat, akik idejöhetnek. Az elérhető, megszerezhető futballisták közül pedig azokat hozzák ide, akiket én javasoltam. Természetes, hogyha ilyen játékost felajánlanak egy edzőnek, azonnal rábökik a nevére, hogy ő kell neki. A többivel én nem törődtem, örülök annak, hogy idekerültek. De gyakorlatilag minden játékosról egyeztetünk előzetesen. Én leadom az igényeket, hogy milyen posztra kellene ember, Szentes Lázár pedig felvázolja, kik elérhetőek számunkra. Mindent átbeszélünk közösen, kinek mik az erényei, megfelelőek-e az emberi oldalai, aztán döntünk. Dudás Hunor pedig ügyvezetőként gazdasági oldalról nézi meg a tervezett átigazolásokat, tehát mondhatjuk úgy, hogy három ember közös döntése és munkája az, ha leigazolunk egy játékost. Az említett spanyolokról egyébként csak a legjobbakat mondhatom. Szakmai oldalról volt egy elképzelésünk, és abba a rövidpasszos a játékba, amit mi játszani szeretnénk, ők tökéletesen beilleszthetőek, sőt egy magasabb szintet képviselnek a spanyol stílusukból fakadóan. De ami nekem igazán örömteli, hogy borzasztó profik is egyben, a fociban és a magánéletben is. Olyan alázat van bennük a labdarúgás iránt, hogy ha valaki bejönne hozzánk az öltözőbe, a viselkedésük alapján nem tudná megmondani, ki is játszott jó pár meccset a spanyol élvonalban. A szerénységükről azonban fel lehetne őket ismerni. Van mit ellesni tőlük, és végre nem csak külsőségekben. Természetes jelenség, hogy egy neves légiós példakép a fiatalok előtt, de esetükben nyugodtan mondhatom azt, hogy végre nem azt lehet ellesni, hogyan kötik be a hajukat, vagy milyen csuklópántot viselnek, hanem a mentalitásukat, a profi gondolkodásukat.

Szentes Lázár neve már sokszor szóba került. Ő mibe szól bele és mibe nem?
- Gyakorlatilag a vezetőedzői feladatok összes hatásköre hozzám tartozik, nem vagyok korlátok közé szorítva. Ő a szakmai igazgató, óriási segítséget ad nekem a jelenléte, hogy a személyében van egy kontroll a lelátón, aki ugyanazért küzd, mint én. Ha van észrevétele, megosztja velem, számára ez nem lehetőség, hanem kötelesség, nekem pedig nagy előny, mert az esetlegesen felmerülő kérdéseket egy olyan emberrel tudom megbeszélni, aki ugyanezért a klubért dolgozik. Mi itt Diósgyőrben nem csak csapatot, hanem klubot is építünk, ennek pedig a teljes körű szakmai arculatáért ő felel.

Nyilván hallotta már róla, hogy egyesek nehéz embernek tartják. Ön könnyen megtalálta vele a közös hangot?
- Viccesen mondhatom, hogy remélem, most ezt ő nem olvassa, de előzetesen nekem is ez volt a hitem róla, engem is befolyásolt a róla kialakult kép. Aztán nagyot fordult velem a világ. Én nagyon közvetlen embernek tartom magam, én nem biztos, hogy nagyon tudok három lépés távolságot tartani emberektől, róla pedig ezt mondják. Ez a kép egyébként egy kicsit hamiskás, nem ennyire távolságtartó ő sem, ellenben egy nagyon profi szakember, néha kissebségi érzésem van mellette. Neki tényleg mindene a foci, néha azt hiszem, nem is alszik sose, csak a futball jár az eszében. Próbáltam ellesni, elsajátítani ezt a mentalitást, de néha azt érzem, ezen a téren sose tudnék hozzá felnőni.